Bizony sok igazsága van ma is! A képek az uszódi alkotótáborokban készültek.

Borina

 

1.  Minél apróbbra vágod a dohányt, annál jobban ég.

2.  Az okos sem elég okos, ha kevés a pénze.

3.  Ha a tyúk ül, csibét költ, ha a lúd sül, gyomrot tölt.

4.  Aki dolgozni szeret, talál is az kenyeret.

5.  Amire mást oktatsz, azt jól meggondold magad is.

6.  Ne csak magyarázattal, hanem példáddal is taníts.

7.  Ha a dologban rend nincs, nincs gyarapodás.

8.  Aki előtted mást rágalmaz, az téged sem oltalmaz.

9.  Ami hamar készül, nem sokáig tart az, a jónak idő kell.

10.Félig előre haladott, dolgába ki jól s okosan fog.

11.Hamar eljár egypár óra, s mily  hosszú a bajok közt.

12.Úgy szóljon szád, amint szíved érez.

13.Nyugtalanít a kincs, akár van, akár nincs.

14.Hol a megelégedés, ott az okosság.

15.Aki mások kárán örül, őrajta más nem könyörül.

 

Árvai Ilonka

16.Ha erős a szájnak zára, szívnek ritkán esik kára.

17.Aki örömöt s bút vár, okosan él, mert nem mindég kedvez a szél.

18.Míg sorsod díszlik, dongnak barátaid.

19.Ha a vagyonod fogy, fogynak barátaid is.

20.A káráló tyúk keveset tojik, ki sokat ígér, keveset ád.

21.A világi életre több kell ész, mint erő, ne légy vakmerő.

22.Sok mondás rövid, de velős, kicsiny a bors, de erős.

23.Míg a vagyon áll, sok a barát, mert isszák a borát, vagy nézik vagyonát.

24.Ha a vagyonod pusztul, nem kérdik, hogy vagy.

25.Nagy tettekre veszély mutatja az utat.

26.Kétszeresen ad az, aki segíteni akar.

27.Ki nem ad örömest, halogatja szavát, s mosolyog vagy mérges.

28.Mi a hideg szél nélkül? Nagy melegben rejtsd magad hűvösre.

29.Óvakodjál télen  nagy melegtől.

30.A madarat tolláról meg lehet ismerni, az embert tetteiről.

Cigány asszony. Készült az uszódi alkotótáborban.

31.Az ellenségtől őrizkedünk, de holmi baráttól óvjon az Isten.

32.A balvélemény akadály a boldogulásban.

33.Ne a köntösre, hanem a tettekre figyelj.

34.Rest a gonosz a jóra, mint a jó a gonoszra.

35.Szép a hazáért meghalni, de szebb sokáig élni.

36.Ami őt nem illeti, az okos nem avatkozik abba.

37.Az indulat ha erőt vesz, még a bölcsből is gyávát tesz.

38.A fáradt munkás alszik, s nem álmodik sokat.

39.Kontár szófaragó, aki nem érzi becsét.

40.A felhővel egy rangon áll a pörlekedő asszony.

41.Mint a tűz a lángnak, úgy a cigány megfelel mindenre.

42.Mint a hó elolvad nyáron, úgy a fogadás a hamis embernél.

43.Mint a fecske fészkét, úgy a cigány házát elhagyja.

44.Mint a lóhoz korbácsot, úgy a tagadásra szót talál a tolvaj.

45.Mint a puskapor a gyulladásra, úgy a beszéd kész a cigánynál.

Virág Béla bácsi

46.Mint a mágnes a vasat vonzza magához, úgy a gonoszat a rossz társaság.

47.Mint a tövis az ember lábába, úgy fájdalmas a gonosznál a jó cselekedet.

48.Mint az ebnek a gatya, úgy a cigány kezébe nem illik a kapa.

49.Bölcs a cigány ott, hol a beszédét hallgatják, de a dologgal nem kérkedik. 

50.Mint a fa a tűzön elfogy, úgy a cigány kedve a mezei dologhoz.

51.A természet nem termeszt időtlent, akkor esik a jég, ha kárt tehet.

52.Nincs jobb a jónál, ha kevés legyen is az.

 

Megosztás a facebookon

Ma is időszerű belegondolni!

 

Árvai Ilonka Bedi Gyula fotóján

 

1.  Addig használd a világot, míg időd van hozzá, mert idő után bánkódni fogsz felette.

2.  Bort igyál a bú feledésére, mert a pálinkától nem csak a bánatot,hanem eszedet is elveszted.

3.  Jólakás után a méz is keserű, de az éhségben a keserű is édes.

4.  Ha az adós nem fizethet, a kezesnek még a ruháját is elveszik.

5.  Úgy a megdicsért embert, megpróbálják a szájhősök.

6.  Gyűlölséget szerez a hízelkedés, a csúfolódó felharagítja jó barátait is.

7.  Gyűlöli a gonosz az igazat, jobban, mint az igaz a gonoszat.

8.  Dorgálás bölcsességet ad, de a magára hagyatott megszégyeníti az ő nemzetségét.

9.  Iszonyodnak az igazak a hamis dolgoktól, mint a rest a serény dologtól.

10.Ne sokasítsd a rossz hírt, mert abból kevés is elég.

11.Egyenlő a föld, tűz, koporsó és asszony, mert egyik sem telik meg sohasem.

12.Száját törülgeti a megszégyenített, s a földet agyonra nézi.

Kanalas Jánosné a róla készült festménnyel.

 

13.Őrizkezdj a szolga uralkodásától és a bolondtól, ki bort ivott.

14.A hangya is aratáskor gyűjti az ő télire valóját, a tolvaj megvárja a betakarodást.

15.A bölcs király, a büszke ló, a bak kecske ellen nem igen törnek a maguk párjai.

16.Nyisd meg a szájadat saját védelmedre.

17.Gyors és serény asszonynak az árát megfizetni nem lehet.

18.Inkább más, mint te dicsérd házad népét, mert megsokallják mások.

19.Mint az üres felhőm melyben nincsen eső, olyan az ajándékkal kérkedő.

20.A túlzó barátság hamar megromlik, az igen édes méz utóbb keserűvé lészen.

21.Drágább kincs a tudomány a zafír gyöngyöknél.

22.Öldöklő fegyver a hamis tanú, szólj az igaz mellett, megáld az Isten.

23.Alázatosság és tisztesség megelégedést szerez.

24.Megtartja a gyermek a szoktatást, de nagyobb a természet a szokásnál.

25.Másodmagával van a szegény, mert társa a nyomorúság.

26.Nagyra nézi a bolond az ő bölcsességét, ám korpából kötelet nem lehet csinálni.

Kalányos Pista feleségének arcképe /uszódi cigány menyecske/ a bajai Türr István Múzemból.

Megosztás a facebookon

 

Bakos Esztike a Felvidékről. Később Sipos Istvánné, nekem Eszti mama.

 

A lakodalmi versek gyűjtésekor még nem ismertem az uszódi Nagyidai Sztojka Ferenc 1890-ben kiadott gyűjteményét. Ő akkor lejegyezte a falunkban használatos verseket. Miközben olvassuk ezeket, rácsodálkozhatunk, hogy a majd 130 év távlatából mennyi minden fennmaradt ezekből is. Ma kissé lerövidítettek, de az eredetet felfedezzük a ma mondottakban is. Így van ez a következőknél:

Vers a káposzta bevitelekor

1.Paradicsom kertből éppen most érkeztem,

   Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem,

   Mivel, hogy sokat ottan kertészkedtem,

   Szép fejes káposztát bőven termesztettem.

 

2.Magyarország részét sokfelé bejártam,

   Ily káposzta félét sehol se találtam,

   De annyit mondhatok, hogy ahol csak jártam,

   Mindenütt dicsérték, fülemmel hallottam.

 

3.Szárma és káposzta, az étkek vezére,

   Nemes magyar hazánk s országunk czímere,

   Még királyunknak is gondja vagyon erre,

   Áldott a föld, ahol terem a gyökere.

 

4.A váczi káposztát sokfelé dicsérik,

   Mert azt savanyúan tányér számra mérik,

   Nem is lakodalom ahol ezt nem főzik,

   És ahol a kellő húst bele nem teszik.

 

5.De amit én hoztam teli vagyon hússal,

   Meg van eszkábálva, mint a szekér gúzzsal,

   Nem is tányér számra hoztam én ezeket,

   Kinek mennyi tetszik csak egyen eleget.

 

6.Mégis nem dicsérem, dicsérje meg magát,

   Mert belevágattam nagy fél ó szalonnát,

   Tizenkét disznónak elejét, hátulját,

   Keresse meg benne ki-ki fülét, farkát.

Sipos István, nagyon sokáig borbélykodott Uszódon.

Nem csak borotválkozni, hajat vágatni, hanem a mindennapi eseményeket megbeszélni jártak hozzá szombaton, vasárnap délelőtt az "embörök", na és kártyázni is.

 

Paprikás húsra mondott vers

 

1.Ismét megérkeztem uraim sokára, 

   De merem mondani, nem jártam hiába,

   Mert olyan jó étket hoztam valójába,

   Mely első eminecs, az étkek sorába.

 

2.Ezen eledelért nagy próbát is tettem,

   Egy szilaj bikával hét nap verekedtem,

   Kicsinyben múlt, hogy fogam ott nem feledtem,

   De oda se neki, csak hogy legyőzhettem.

 

3.Nosza hevenyében a bőrét levettem,

   S a fejét nyakastól egyszerre leszeltem,

   Ezt a jó eledelt abból készítettem,

   Megvallom uraim, ezt én is szeretem.

 

4.Mivel hogy nincs több ilyen ízes étek, 

   Erre a magyarnak vizet inni vétek,

   Itt a jó paprikás uraim vegyék el,

   Széles jó étvággyal kívánom egyétek.

Fehér ruhás kosárban viszik a frissen sült kiflit Janó Ákos képén.

 

Sült húsra mondott vers

1.Itt hozok sülteket, számtalan sok félét,

   Azért köszörülje ki-ki jól meg a kését,

   Hogy el ne csorbítsa a tányérja szélét,

   Húzza kend meg komám rekedt hegedűjét.

 

2.Nincs párja étkek közt a jó pecsenyének,

   Mert ez vidámságot okoz az elmének,

   Ősatyáink azért voltak olyan vének,

   Miért? mert borral és pecsenyével éltek.

 

3.Tessék hát uraim! vegyék kezemből,

   Jó nagy darabokat metéljenek ebből,

   De bort is igyék rá aki ezt szereti,

   Mert ha bort nem iszik, nagy foga nő neki.

 

Felköszöntő vers

1.Mikor Krisztus urunk lakodalmat tartott,

   Sok tanítványival víg mulatságba volt,

   De ezen mulatság hogy neki megtetszett,

   Azért rendelt nekünk hitünkben is ilyet.

 

2.Hajnali szép csillag, tündöklő fényesség!

   Királyi virtusság ékeskedő szépség,

   Kinek ajkára kiömlött kényesség,

   Kívánom Istentől hogy legyen csendesség.

 

3.Szent háromság Isten! segíts minket erre,

   Hogy a mulatságunk jól menjen végére,

   Kívánom fejenkint, hogy ki-ki elérje,

   Békével erővel az Isten segélje.

Megosztás a facebookon

Első tál étel, borköszöntő, csirke paprikás

Simon István és Szabó Julianna

Nagyidai Sztojka Ferenc 1890-ben megjelent gyűjtésében találhatók a következő,abban az időben Uszódon használatos lakodalmi vőfély versek.

Első tál étel bevitelekor:

1.Érdemes uraim nem üresen jöttem,

   Étkekkel terhelve nagyon mind két kezem, 

   De mielőtt hozzá nyúlnak a kanálnak,

   Buzgó szívvel adjunk hálákat az úrnak.

 

2.Felséges Úristen! hallgasd szavaimat,

   A te színed elé nyújtom háláimat,

   Áldással nagy Isten! mert étket rendeltél,

   Adjál mind azoknak kiket teremtettél.

 

3.De hogy én most itten sokat ne papoljak,

   És a forró táltól sebeket ne kapjak,

   Itt tehát a leves melyet adott a jó hús,

   Különbre vágyásért senki ne legyen bús.

 

4.Tessék kóstolják meg szóltam-e igazat,

   És szívből kívánok hozzá jó étvágyat.

Régen, szélben Uszódnál a Dunán

 

Bor felköszöntő

1.Szívet vidámító bor van a kezemben,

   Melyről írt szent Dávid Zsoltáros könyvében,

   Ember táplálásra Isten teremtette,

   De az öreg Noé is nagyon szerette.

 

2.Mert ennek tőkéjét gyakran öntözgette,

   De a jó bor őtet is a földhöz verte,

   Ezzel tett az Isten egyszer egy nagy csudát,

   Kána mennyegzőben vízből alkottát.

 

3.Képesint jó ebből mindenkinek inni,

   De néha nekünk is megszokott ártani,

   Mi is lenne néha a szegény emberből?

   A bú feledésre, ha nem inna ebből.

 

4.De amikor ötöt avagy hatot iszik,

   A bút és bánatot a patvarok viszik,

   Azért jó uraim e borból igyanak,

   És annak utána vígan mulassanak.

 

5.Mit papoljak tovább, itt a jó bor, tessék,

   Vidám szívvel mondjuk: Jézus, dicsértessék.

Vesszőből font csőszkunyhó előtt az uszódi határban.

 

Csirke paprikáshoz

1.Elhoztam a kakast egész tarajával,

   Éppen most főzettem szerbia hagymával,

   Van benne paprika bőségesen elég,

   Amelyre majd a bort ihatja a nép.

 

2.Akinek erős lesz, öntözgesse borral,

   Mert még az is vagyon három nagy hordóval,

   Nem gondolt jó gazdánk a saját tyúkjával,

   Költsék jó ízűen Isten áldásával.

 

3.A szakács asszonyunk erősen esküszik,

   Hogy mióta a szép nap alatt sütközik,

   Jobb ízű eledelt ennél nem kóstolt,

   Pedig hetven éven már keresztül gázolt.

 

Megosztás a facebookon

Nagyidai Sztojka Ferenc Cigánylakodalom című munkájából

József főherceg a cigányságot szerette volna a korabeli társadalom színvonalára és egyenjogú állampolgárrá emelni. Amellett, hogy a cigány nyelv megtartásán fáradozott, igyekezett folklórjukat behatóbban megismerni. Anyagilag is támogatta a romákat.

Nagyidai Sztojka Ferenc cigány szótárához is rengeteg pénzt adományozott.

Sztojka levele már nyomtatott formában került Kiss Péterné Zsiga Etelka kezébe a Cigány Történeti, Oktatási, Kulturális és Holokauszt Központ vezetőjétől Hegedűs Sándortól.

Kéri Benedek Atanáz atya a korabeli római katolikus egyházi anyakönyvekben további adatokat keresve talált rá az Egybekeltek anyakönyvében Sztojka házasságkötési adataira. Úszódon, 1899. március 22-én feleségül vette Lakatos Máriát, egy rézműves cigány lányát. Ekkor már bélyegzőkészítő van foglalkozásának feltüntetve.

A Meghaltak anyakönyvében találhatóak a halálozási adatai: 1929. január 13. 74 évesen, aggkori végelgyengülés van halálának okánál feltüntetve.

Lakodalmas versgyűjteménye a korabeli levesekről, amit nem csak a cigány, hanem az akkori magyar lakodalmakban is elmondtak: 

 

1.A szakács mit főzött! hátha eltalálom,

   A levesek sorát mind előszámlálom.

   Első a rizskása mert boltban árulják,

   A kemény magot is sok helyen használják.

 

2.Vereshagyma leves nincs most itt a sorba,

   Nékem is vékonyan állna a gyomromban,

   Mi a krumpli leves? sertés tetem nélkül,

   Az árpa kásával már a konyhán elhűl.

 

3.De ha tehén hússal jól összevegyítik,

  Vendégek elébe, asztalra tehetik,

  Jó a kenyér leves, tejjel, fokhagymával,

  De ha összerakják, tyúk aprólékjával.

 

4.El lehet nyámogni gyöngén fölt májával,

   Vagy aki szereti, száraz kurczinával,

   Lencse, borsó, paszuly, ez mind jó eledel,

   De ha a szakács disznó húsokat szel.

 

5.Szeretik is ezt minden nemzeteknél,

   Megfőzik uraknál, úgy mint szegényeknél.

   Vannak gyúrt levesek, mind elő beszélem,

   Egyiket a másikkal ha fel nem cserélem.

 

Régi kép a Duna-parton

 

 

6.Van a koczkás tészta, csörge, morzsoltka, metélt is,

   Vékonyra szelt laska a deszkán sodort is,

   Őket szegényeket úgy összesodorják,

   Hegyeik vékonyak s így csigának hívják.

 

7.Rongyos kötött táska, sodort, reszelt tészta,

   Sok apró csipödött, ökölnyi galuska,

   Van vízen kullogó nagy száraz lebbencs,

   Jó a tarhonya is, csak nagy tállal billencs.

 

8.Hát még a gombóczka, az ám csak a deli,

   Nem is tréfa abból, tizennyolcat enni,

   De a czifra tészta gyönge tyúk czombokkal,

   Ez is ennivaló, de csak nagy kanállal.

 

9.Felséges eledel az apró gríz leves,

   Ember táplálásra méltó, dicséretes,

   Jó a szilva leves, esztendőben egyszer,

   Házi orvosságnak nem is kell különb szer.

Nagyon régen a még álló vízimalomnál

 

10.Van ám még egy leves, el nem feledhetem,

     Mert még ilyen levest én keveset ettem,

     Köles kásából van gyönge savanyássan,

     Talán böjtre való, de paprikássan.

 

11.Korhely leves is van betegeknek való,

     De az egészséges gyomorba csak tapló,

     Mámoros gyomorba orvosolni is jó,

     De ez csak többnyire vén asszonynak való.

 

12.Jó a czibere mert kuczkóban hallgat,

     Nincs helye asztalon ez mert ott csak aggat,

     Heptikus emberek szeretik ezt nagyon,

     Tóth országból hozták őseink a fagyon.

 

13.Nincs párja ezek közt a marhahús levesnek,

     Azért hallgatóim most majd abból esznek,

     De hogy szavaimnak most ura lehessek,

     Megyek a konyhára s utamra rest nem leszek.

Megosztás a facebookon

Uszódon gyűjtött népmese már sok éve szerepel a második osztályosok olvasókönyvében, bizonyítva, hogy a nemzetiség régóta jelen van a mi falunkban is.

Voltak akik lókereskedéssel, mások muzsikálással, megint mások teknővájással foglalkoztak. Nálunk végül a muzsikusok és a teknővájók telepedtek le.

Mindkettőre szüksége volt a falunak.

Bálok, lakodalmak nem voltak zeneszó nélkül! Ám az is szokás volt régen, hogy jelesebb névnapokkor, búcsúkor, disznótorkor beköszöntek zenével a házakhoz, ahol jó szívvel fogadták őket, megfizették szolgáltatásukat.

Kép a pécsi Cigány Múzeumból

A háztartások nem nélkülözhették az általuk vájt teknőket, kisebb, nagyobb fakanalakat, fából készült mosdótálakat. Portékáikat nagyobb vásárokra is elvitték.

A kezdetekkor a falu Pándzsónak mondott részén telepedtek le. Pici, földbe mélyített házaikat az asszonyok hófehérre meszelték, bennük nagy tisztaságot tartottak.

Amíg a férfiak a fával dolgoztak, az asszonyok házakhoz jártak segíteni. Volt, aki nagyon jól tudott masszírozni, hát hívták, ha fájt a derekuk, hátuk. Mások a kemencetapasztást értették, őket erre a munkára fogadták meg. Volt, akit a mosásokhoz hívták segíteni, s voltak akiket a lakodalmakba mosogatni.

A pécsi Cigány Múzeumból

1768-ban készült cigányösszeírás

Ugyanekkor összeírták a viselt keresztneveket is.

87 év múlva, 1855-ben megszületett Sztojka József és Kozák Borbála fia, Sztojka Ferenc. Szülei még sátoros cigányként vetődtek az akkori Uszódra, ám itt letelepedtek, felhagytak a vándorélettel. Hogyan volt lehetséges nem tudni, de középiskolát, majd 1875-től katonaiskolát végzett jó eredménnyel. Verseket írt katonaideje alatt, amit később a Fővárosi Lapok is közölt. Valószínű, hogy ekkor vette fel a Nagyidai előnevet.

Kivételes nyelvtehetség volt. Anyanyelvén kívül nyolc nyelven beszélt.

Cigány gyökszótárt szerkesztett, amely három részre tagolódott. Az első részt a magyar-cigány szótár alkotta, a másodikban a cigány szavak gyakorlásaként imádságok, templomi énekek, elbeszélések és magyar költemények fordításai kaptak helyet. A harmadikba kerültek saját költeményei magyar illetve cigány nyelven. 

Megosztás a facebookon