Amelyik asszony nem segített a hurka, disznósajt, kolbász töltésnél, zsír sütésnél, azok a töltött káposztába való hús begyúrásával, majd a kovászolt káposzta levelekbe való betekergetéssel voltak elfoglalva. Itt az uszódi nyugdíjas klub tagjai foglalatoskodnak éppen.
A takartakat ezután nagy fazékba rakták, rétegezve a szálával, nálunk minden réteget meglocsoltak olvasztott őrölt paprikás zsírral, de volt olyan ház, ahol a rétegek közé vöröshagymát is metéltek, esetleg egy-egy kanál lisztet szórtak. Felülre a szálának kellett kerülni. Erre ráöntötték a maradék paprikás zsírt. Ezután a fazekat felöntötték abalével, később a kovászolt káposzta levével. Így is, úgy is mennyei étel készült.
Ma van egy hátulütője a nagy adag káposzta főzésnek, mégpedig az, hogy már egyikünk sem tudja "megrázni", a fazekat úgy, hogy az alsó töltelékek lassan föl kerüljenek, a felsők pedig le. Ezért én nagy lábosban főzöm, ahol nem kell forgatni, mert egyenletesebben fő, mint fazékban.
Amikor feltették a káposztát, a közelben lakó segítségek haza mentek átöltözni, állatokat ellátni. Aki maradt, az elkészítette a savanyú levest /a blog receptjei közt leírtam/, betették a hurkát, kolbászt sülni, megterítették az asztalt. Eddigre visszaékeztek a többiek is. Most kezdődött az igazi tor! A vacsora este 9 óra körül kezdődött, s nem volt ritka, hogy nótázásba csapott át. Hát ha még a muzsikások is megjelentek! A gazdasszony közben kis tálakba kóstolókat porciózott. Pár töltelék káposzta tetejére tett 2-3 darab hurkát, a gyerekeknek egy-két darab sült kolbászt. Amikor aztán a vendégek távoztak, ezt a kezükbe adta.
Délben, ebéd után minket gyerekeket küldtek el egy kis kóstolóval olyanokhoz, akik a gazdának jó segítségei voltak/fát vágtak, hívták nehezebb otthoni munkák elvégzésére, vagy távoli idős rokonhoz/. Nem szerettük, de meg kellett tenni. Ilyenkor mély tányérba rakott a krumplival főzött májpörköltből, rá 1-2 db pecsenye is jutott.
Ma sietünk, hogy a disznóvágással minél előbb elkészüljünk, mehessünk haza, rendet rakhassunk.
Akkor ez ünnep volt, még ha munkával járt is. Alkalmat adott a nagyobb család együtt létére, beszélgetésre, szórakozásra is.
Megosztás a facebookon
Régi húsdaráló A megfelelő rostélyok
/hurkához, kolbászhoz, fokhagymához/
Délután a férfiak ledarálták a hurkába valót, addig egy asszony az abalében megfőzte a rizst. 1,5 kg rizs egy disznóhoz, kétszeres mennyiségű lében. Összedarabolták a disznósajthoz valót. Ezekkel igyekezni kellett, hogy ne hűljenek el. Különben a disznósajtot is, a hurkát is nehéz volt betölteni. A disznósajtot a disznó gyomrába meg a "kata könyökbe" tetté. A vastag hurkabelet előre bekötözték, a másikat nagy tűvel bevarrták.
A hurkát a férfiak ilyen töltővel nyomták bele a bélbe, ahol asszony segített. Nem lehetett túl keményre tölteni, mert különben kidurrogott, amikor abálták. Én is emlékszem olyan disznótorra, amikor a férfiakat már nagyon kellett ilyenkor figyelni, mert túl sok fröccsöt ittak.
Amikor ezek elkészültek, következett a kolbászhús darálása, ízesítése, majd töltése. Ezt a darálóval s a hozzávaló tölcsérekkel végezték. Még korábban éles késekkel nagyon apróra darabolták. Természetesen kevés és csak vékony kolbászt készíthettek egy disznóból.
Mindenhez fából készült teknőket használtak, amit a teknővájó cigányoktól szereztek be, akiket ezért nagyon megbecsültek.
Közben a bográcsban már sütötték a disznó összedarabolt, lebőrözött szalonnáját zsírnak. A hájat vétek volt ide tenni, hisz az hájas kiflik, sütik fontos kelléke lett.
Megosztás a facebookon
A reggeli végeztével a fiatal asszonyok, lányok fölhuzakodtak, s mentek a belet mosni. Már a gyereklányok is be voltak fogva ebbe a munkába. Ők hordták a vizet a bélmosóknak, kis bögrével öntözték a bélbe. A tisztításhoz sót, ecetet, de még frissen darabolt vörös hagymát is használtak, későbbi időkben ultra mosogató port. Azt mondták, akkor tiszta a bél, ha a falhoz dobva ott marad!
Az idősebbek meg a gazdasszony az ebéd főzéssel voltak elfoglalva. Tisztították a zöldséget, krumplit,reszelték a tormát, rakták föl a levest, amikor a májat levették a bélről, azt feldarabolták, majd amikor adtak a férfiak pecsenyének valót, azt sózták, sütötték.
Az ebéd hagyományosan disznó csont leves, a levesből kiszedett húshoz torma és paradicsomszósz, májpörkölt krumplival, pecsenye volt.
Előzőekben említettem, hogy én könnyítek a dolgomon, mert előre veszek csontot levesnek, pecsenyének oldalast, sőt előző nap megtisztítom a levesbe való zöldségeket is, így a reggeli után rögtön mindent feltehetek főni. Májpörköltet nem főzünk már, mert senki nem szereti nálunk. Helyette májat sütök fokhagymásan, borsosan a pecsenyét kiegészíteni. A tormát a húshoz boltban veszem, bár a frissen reszelt sokkal ízletesebb,ám nagyon erős, paradicsom szószt frissen készítek.
Mire az ebéd elkészült, úgy 2 óra körül, a férfiak már fölrakták az abálni valót. Ebbe a hurkába, disznó sajtba kerülő húst, valamint az abált szalonnának valót tették. Erre ebéd közben is figyelnie kellett valakinek.
Az asszonyok is végeztek a béllel, mindenki leült ebédelni. Friss kenyér, savanyúság is került az asztalra. Fogyott a zsíros ételre a fröccs is!
Megosztás a facebookon
A sült vér készítése
Az előzőekben leírtam, hogy a tálban felfogott vért megabáljuk. Ez azt jelenti, hogy nagyobb edényben lobogó vizet öntünk rá, meg-megkeverjük, nagy késsel nagyobb darabokra vágjuk, majd a hűlő vízből tészta szűrővel kiszedjük, ott még apróbbra daraboljuk. Ezt addig ismételjük, amíg a megvágott darabból véres lé szivárog.
Nem jó, ha a fazékban forraljuk, főzzük! Akkor kemény lesz az eredmény!
Ekkor már szép darabos az abált vér. Fogunk egy nagyobb lábost, s ha elkészítettük előre a dinsztelt hagymát, abból vesszük ki kb. a 3/4-ét, ha nem, akkor rakunk a lábosba kb. fél kg fagyos zsírt, beledarabolunk apróra 3-4 fej vöröshagymát, amit lassan szinte lekvárrá dinsztelünk. Ekkor rátesszük az abált vért, állandóan keverve itt együtt pároljuk. Közben bőven megszórjuk törött borssal. Vigyázzunk, hogy ne keverjük szét a darabokat! Amikor már puha a vér, szórunk rá kevés törött paprikát, s csak ekkor sózzuk. Kis tálakban kerül az asztalra. Kenyérrel, savanyúsággal tálaljuk.
Csak akkor ültetjük le a férfiakat az asztalhoz, amikor a disznó mindkét oldala hófehér. Az uszódi nyugdíjas klub képeit nézve, láthatjuk, hogy eddigre el is fáradhattak, meg is éhezhettek. Az asztaltól azután nehezen álltak fel, hiszen a sült vérre jól csúszik a fröccs, de nincs mese, menniük kell a disznót felbontani!
Én ma már nem vitatkozom disznóvágáskor a férfiakkal, hogy siessenek a leveshez csontot adni, hanem előre megveszem, s már reggel felteszem főni a jó húsos csontlevest. Régen ezt ki kellett várnia a gazdasszonynak. Addig a többi asszony mosogatott, zöldséget tisztított, beszélgettek. A fiatal lányok megterítettek az ebédhez. később erre nem értek rá.
Megosztás a facebookon
Disznótor reggelén a gazdasszony is korán kelt. Begyújtott a tűzhelybe, majd kisütötte a pogácsát. A gazda egyik bográcsot teli hordta vízzel, a kazánban alágyújtott rőzsével, majd figyelte, hogy a tűz ki ne aludjon, hogy mire a disznót mosni kell, legyen forró víz. Előkészítette a pálinkát, a kis poharakat. A gazdasszony nagy fazékban vizet tett fel forrni a tűzhelyre, ami majd a vér abálásához kell.
Eddigre odaszállingóztak a segítség férfiak. Ittak egy-egy kupicával, ettek pár pogácsát. Ezután leölték a disznót, a gazdasszony tartotta a tálat, amibe felfogta a vért. A vért nagyobb vajdlingba átcsúsztatta, s ráöntötte a forró vizet. Gyakran megkeverte, nagy késsel darabolta. Ezt legalább 3-szor ismételte, míg a megvágott darabból véres lé jött.
A férfiak szalmával megperzselték a disznó mindkét oldalát. Nem volt egyszerű munka! Könnyebb lett a dolguk, amikor elterjedtek a fával fűtött pörzsölők. A faluban egy-két embernek volt, aki bérbe járt a disznótorokba ezt a munkát elvégezni. Uszódon az egyik Szabó Jani bácsi volt, Szabó Anikó apukája.
Amikor a disznó mindkét oldala szép fekete lett, kezdődhetett a mosása, ami szintén a férfiak dolga volt. Közben persze meg-megálltak, pálinkáztak, pogácsáztak.
A gyerekek ilyenkor már ott sertepertéltek körülöttük. Megkapták a disznó körmeit, kis tüzet rakhattak, ahol azokat sütögették.
Mire a disznó fehér lett, megérkeztek az asszonyi segítségek is. Megterítettek, elkészítették a sült vért, savanyúságot készítettek elő, kenyeret szeltek.
Megosztás a facebookon
Duroc Mangalica Hempshire
Elérkezett a hideg idő. Ilyenkortól Karácsonyig történtek meg régen a disznó vágások, ami akkor igazi disznótor volt. A rokonság erre a napra akár a környező falvakból is eljött. Egyrészt segíteni, majd este ünnepelni, iszogatni, akár mulatni is. Nem volt ritka, hogy a mulatósnak ismert gazdákhoz este a muzsikus cigányok is beállítottak, hogy a zenével segítsék a danolókat.
A sertéseket akkor több, mint egy éves korukban ítélték disznóölésre érdemesnek. Tavasztól őszig a kanász kihajtotta a kondát legelni, turkálni, dagonyázni. Este forró moslékkal leöntött kukorica darát, korpát kaptak, esetleg savóval is hígították.
A gazdasszony rákészült a disznótorra.
Megsavanyította a töltött káposztához való káposztát hétfőn vagy kedden./ Előzőekben megtalálható/
Megvásárolta a disznónként 2 kg rizst,/ma 1,5 kg-ot veszek/ sóból 7-8 kg-ot, őrölt borsot ízlés szerint/hurkába, sült vérbe, káposztába használható/, majorannát a hurkába. Megvette a kötöző madzagot. Eddigre elkészült a frissen,mozsárban törött piros fűszerpaprika is.
Előző nap megpucolta a fokhagymát, ami majd a kolbászba, disznósajtba, abált szalonnához kellett. Ma is célszerű ezt így tenni. Ne daráljuk le, de tegyük egy műanyag zacskóba másnapig.
Régen nem, de ma már én előző nap megtisztítom, összevágom, zsíron megfonnyasztom a kb. 2 kg vörös hagymát. Régen volt erre segítség a disznótor napján is.
Elmosogatta, előkészítette a használatos nagy edényeket./ Tegyük ezt meg mi is!/
A férfiak előkészítették a kazánt, bográcsokat, késeket, darálót, hurkatöltőt. Ma is célszerű ezt betartani!
Este begyúrta a pogácsát, tepsibe rakta, s hidegre tette. A pogácsa receptjét már előzőleg leírtam, hisz ma is így csinálom.
Megosztás a facebookon
Nincs még komment.