Tóth Zsófia, Boldizsár Gábor

Boldizsár Zsófika néni szülei

/K.Tóth Juliska, Gabi nagyszülei/

Az előzőekben említettem talán, hogy az esti fél 7-kor induló hajóval utaztak az asszonyok, de férfiak is a pesti piacra. 

Emlékeitekből kiderült, mennyi emlékünk van a hajókról, rakodásról, kikötésről. 

Az indulás után, ha a készülődés miatt nem tudtak otthon enni, a hajón lehetett kapni főzeléket, s ezzel el is intézték a meleg étel fogyasztását.

No, a hétköznapi ember gyereke tényleg csak bepillanthatott ide az ajtóból.

Aki akart, nyugágyat is válthatott, s vihette valamilyen védettebb helyre, hiszen az egész napos munka után kellett pihenni is. 

A férfiak kártyázni ültek össze, az asszonyok közül sokan ismerkedtek máshonnan jött utasokkal, vagy beszélgettek, de volt, mint már említettem, hogy retket, zöldséget kötöztek csomóba még ekkor is.

A hajó hajnal 2-3 óra között ért a fővárosi kikötőbe.

1893-as kép a pesti rakpartról

 

 

A Szabadság híd pesti hídfőjéhez érkeztek a hajók.

A kirakodáshoz már odaérkeztek nagy lovaskocsikkal a fuvarosok,/nem csak a kocsik, a lovak is hatalmasak voltak/ valamint a hosszú kézikocsit húzó-toló hordárok.

 

 

A Vásárcsarnokba menők kosarait a lovas kocsikra pakolták. Hogy ne kelljen azok után gyalog menni, a kosarak közé beálltak, bár alig volt hely a lábuknak.

A mai Vásárcsarnok

 

A régi Vásárcsarnok a kikötőktől nézve

A hordárok kocsijára felpakolt kosarakat, zsákokat nagyon kellett figyelni, mert bizony nem volt ritka, hogy egyszer csak eltűnt az áru.

Így tűnt el pl. egy zsák fejtős bab édesanyám szeme elől. Még szaladt utána, még látta a hordár kocsiján, aztán már se hordár, se bab! Volt is bánkódás!

                                                     

Hajnal 5 óra körül már szállingóztak a vevők. Attól kezdve nem volt megállás a kofáknak, míg el nem adták áruikat.

A piacos asszonyok a kötényük alatt egy másik zsebes kötényt viseltek, amibe a pénzt tették. A férfiak ugyanígy cselekedtek, csak az ő zsebes kötényük rövidebb volt. A foktői kofáknak a szoknyájukra volt zseb varrva.

Jó piac esetén még maradt idejük a Kis pipában olcsón megebédelni. 

Abban az időben körömpörköltet itthon nem igen ehettek, hát Kovács nagyapám rendszerint azt rendelt! Mire azt leszopogatta, édesanyámék agyon idegeskedték magukat, nehogy lekéssék a hajót.

Délután fél kettőkor indultak visszafelé. Megint oda kellett figyelni, hogy a kosarak visszakerüljenek a berakodásra. Késő délután, estefelé érkeztek haza.

 

 

Megosztás a facebookon