Illött, hogy gyalog mönnyön mindön házhóó. Későbbi időkbe biciglire űtek, de akkó má több dóguk is vót, mer nagyobbak löttek a lakodalmak.

Ezután má a vőfényön mút, hogyan ossza be a zidejit. Késő délutánonkénn, esténkénn járt hívogatni. Persze látták a zuccákon is, hogy mén. Montták: No, má hívogat ám a lakodalomba! Akihő eemönt, az má várta áátalába a tiszta szobába. A zasztalon égy kancsó, mög két decis pohár. Mikó belépött, kalapját lévötte, mögáát a gazdávaa szömbe. Addigra a ház népe is odagyűt. A gyerökök tátott szájjaa nízték a díszös legényt. Az mög így szót:

Álggya mög az isten gazdáját é háznak, 

mejnek hajlékába lábaim mögáátak!

Ezön tisztös házba bátorságga léptem,

noha engödelmet sénkitű sé kértem.

De Kovács Jani körösztapám parancsára

jelöntem mög itt, mint hű szógáája.

Möghajtom magamat alázatossággaa,

szavamra figyejjenek kéröm, pontossággaa!

Kovács Jani körösztapám kérésire,

az ű kedves lánya mennyegzőjire

tisztölöm e háznak dérék urát, nejét,

mindön hozzátartozó cseléccségét.

A mennyegző szérdára van tervezve, 

a mulaccság déébe lészön kezdve.

Gyűjjenek ee téhát röggee jókó,

tarcsuk mög a szokást, mint tartotta a zókór.

Templomba kísérve a zúj párt zenévee,

álgya mög a pap űket mind a két kezivee.

Én is ott löszök, szógálok mindönnee,

engödelmet kérök illő tisztelettee.

Többsző má nem gyüvök, most mög aszt kívánom:

Isten oltalmába kentöket ajállom!

A gazda mögköszönte a hívást, mögkínáta a vőfényt égy pohár bórraa. Az mönt tovább a dógára.

Ha vót másik faluba való rokon, akkó oda szekérre möntek. Eekísérte a vőlegény, vagy mönyasszony, attú függött, kinek a vendége lössz. Vót, hogy a násznagy is mönt velük.

A hívogatás nem sok időt vött ígénybe, mer, mint má monttam, csak kis lakodalmakat tartottak, azt is külön a fijús, külön a léányos háznáá.

 

Megosztás a facebookon