Az 1920-as évek

Ez a réges-régi kép is a református templom templom lépcsőjén készült.

 

1922-ben Czuczor János lett a falu lelkésze Orosz Endre halála után. Drágaság, szegény világ volt akkor!

A diákoknak téli időszakban egy-egy kéve rőzsével kellett iskolába járniuk, hogy valamennyire meleg legyen a tanítás ideje alatt.

Az akkori pontos összeírás szerint 1369 református élt ekkor a faluban.

Czuczor tiszteletes "komoly,lelki ember" volt.

Határozatba hozatta a Presbitériummal, hogy esküvőkön szüntesse meg azt a rossz szokást, hogy a násznép boros üvegeket hordozva vonuljon a Községházától a templomig, pláne, hogy a boros üvegeket a templomba is bevigyék.

Továbbá beszüntette az Isten Háza körüli muzsikálást is.

Ezt még nagyon sokáig betartották, gyakran még ma is betartják az uszódiak! Eddig nem tudtuk az eredetét, de fény derült P.Szabó Barnabás tiszteletes munkájából erre a különlegességre is.

1923-ban jött el az ideje, hogy az 1833. óta szolgáló Öreg harangot tehermentesítsék. Mellé egy 240 kg és egy 120 kg súlyú harangot öntettek. Május közepén már útban voltak a Dunán Uszódra. 

A tanító /Bíber László/ a legényekből lovas bandériumot szervezett, a lányok fehér ruhába öltözve mentek eléjük a hajóállomásra. Ott a harangokat megkoszorúzták.

A Himnusz éneklése mellett érkeztek meg a templom előtti térre, ahol a lelkész megáldotta őket.

 

A gyülekezet annyira megörült az új harangoknak, hogy hamarosan újra szabályozni kellett a harangozás rendjét.

Ilyen-olyan ürüggyel mindenki szerette volna, ha az ő kedvéért is megszólalna egyszerre a három harang.

1924 tavaszára sikerült a háború alatt lefoglalt, elkobzott orgonasípok visszaállítása, pótlása, az orgona újrahangolása is.

1929-ben, 50 éves korában halt meg Czuczor János uszódi lelkipásztor.

A régi emberek emlékezete úgy őrizte meg utolsó útját, hogy a hívek nagy serege kísérte a révig, ott egy küldöttség is átkelt a koporsóval, s kísérték egészen a Dunaszentgyörgyön lévő sírboltig. 

/P.Szabó Barnabás munkájának felhasználásával/

Az Ótemető és a református templom orgonája

Nyaka Erikától származik ez a becses, éppen 100 éves képeslap.

 

A háború kitöréséig, az elképzelhetetlen bekövetkeztéig, a református egyházközségben még történtek fontos események.

1911-ben eladja az ótemető területét. Ez közegészségügyi okokból is fontossá vált. Az elhanyagolt, bozótos, régóta nem használt területre elhullott állatok maradványát dobálták, amit a környező utcák lakói természetesen nem vettek jó néven.

 

Az ótemető a Benedek felé haladva a mai Szabadság utcán, bal kéz felől, a buszmegállói oldalon, a József Attila utca által határolva, helyezkedett el. A térképen kijelöltem a körülbelüli helyét. Később házakkal építették be a területet.

Már 1908-ban elhatározták, hogy orgonát állítanak a templomba, de ezzel csak 1914-ben tudtak ismét foglalkozni. Ennek az évnek november 22-én az orgona megszólalt. Ekkor még két emberes feladat volt, hisz hátul a fújtatókat kezelnie kellett egy embernek. Az orgonát először a dunapataji nyugdíjas orgonista tanár, Pásztor Károly szólaltatta meg.

 

 A hadiállapotok veszélyeztették a harangokat is. A hadi beszolgáltatásokat csak az Öreg harang élte túl.

Az orgona is kárát látta a háborús időknek, mivel az első sípsort teljesen leszerelték, s elvitték.

 

Ma ismét régi fényében ragyog. 

 

 

/P. Szabó Barnabás munkája felhasználásával/

A Nagy háború Uszódot is megviselte

Tóth Baranyi Éva adta közre ezt az első világháború idejében készül képet egyik őséről.

 

 

A templomépítés kimerítette a református egyházat, a falu nagy részét is.

De ezután pár év nyugalom következett. Sajnos nem tartott sokáig, hiszen kitört az első világháború. 

Alig volt olyan család, ahonnét ne hívtak volna be katonának apát, fiút, férjet.

Szinte csak a nők, gyerekek, idősek, siheder legények maradtak itthon.

Nehéz idők jártak. Az itthon maradottakra a rengeteg munka mellett az aggódás, félelem várt.

A behívottakra sokszor a halál. 

 

Az ilyen tudósításoktól, levelektől rettegett mindenki.

 

 

Amíg ez meg nem jött, reménykedtek az itthoniak. Híreket alig hallottak.

Sajnos több, mint 100 uszódi lelte halálát valamelyik fronton, vagy halt bele sebesülésébe.

Nekik állít emléket a régi Fő téren felállított emlékmű, amire az elesettek nevét felvésték.

Ennek gondolata 1924-ben fogalmazódott meg. Felállításakor a tér nevét Hősök terére változtatták. 

A fényképet Krekó László küldte

 

Nagyanyáink apáikat, fiatal asszonyok férjeiket, anyák fiaikat itt gyászolták, itt emlékeztek virággal rájuk.

 

Régen itt tartották a március 15-i ünnepségeket is.

 

Adósságom pótlása az 1848-49-es eseményekhez

Tamás Bálintné által közreadott képek között volt ez a nagyon régi felvétel valamikori Tamás Bálintról.

 

A családi legendák arról szóltak, hogy ő is az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején volt katona. Titkolózott a család, hisz az elkövetkező években nem volt tanácsos ezzel "dicsekedni". Beszélték titkon, hogy Fehértemplomnál katonáskodott.

Erre utal a képen feltüntetett Fehértemplom felirat is. 

Amikor Bazsó Maris keresztanyám menyecskének ment, öreg apósa említette neki, hogy a szín fa szerkezetében el van dugva ennek az ősnek a hazahozott kardja, majd alkalomadtán jusson eszébe.

Jöttek-mentek az évek, egyszer a színt lebontották, kihordták a szeméttelepre, ide-oda kátyúkba. Dehogy volt eszében az eldugott kard! 

Az emlékek most, amikor a régi képeket keresgélte, törtek fel emlékezetében.

Mit tudhatunk Fehértemplomról s az ott történtekről?

Az 1848-49-es délvidéki szerb felkelés során a magyarországi szerbek a szabadságharc okozta kavarodást felhasználva megpróbálták kiharcolni önállóságukat.

A felkelők megfékezése komoly erőfeszítést követelt a magyarok részéről. a magyar szabadságharc kudarcához jelentősen hozzájárult.

Különösen a strázsai tábor feküdt a magyarok számára kellemetlen helyen, mivel a verseci és a fehértemplomi támaszpontjuk fenyegetést jelentett az összeköttetési vonalakra.

Damjanich serege ebben a térségben állomásozott, tehát a képen látható uszódi katona is itt szolgált.

November 9-én hajnalban a szerbek között nagy mészárlást vittek végbe.

 Eddig tart az emlékezet falunk egy újabb szülöttjéről, aki valószínűleg részt vett az 1848-49-es forradalom és szabadságharcban.

 

Végre felépül a környék legnagyobb, legszebb református temploma

Ahogy múlt az idő, változott a divat. A fiatalok elhagyták a népviseletet.

1900. júliusában megérkezett az épület faanyaga hajón.  Néhány nap alatt fel is hordták a Dunáról.

Így gyorsan be kellett fejezni a templombelső feltöltését. Ezért a községtől földbányát kért az egyházközség. A közmunkával odahordott földet, napszámosok döngölték be. 

Decemberben már a szószék és a többi templom belső berendezésre adták be a pályázatot.

Ezt 1901. január 3-án fogadták el.

Ebben volt a templomi padok és a karzatok emelt megoldású padozatának elkészítése, a szószék, úrasztala és "papszék".

Az építkezés befejezéséhez közeledve két úrasztali terítőt is rendeltek.

Az új templomot augusztus 18-án szentelték fel.

 

Ugye őket már többen felismerjük?

 

A következő évi Egyházmegyei Közgyűlés jegyzőkönyvében olvashatjuk:

Legjelentékenyebb építkezése volt Úszódnak. Templomot emelt, s díszesen berendezte 42.000 korona költséggel. A templom áll, tehermentesen, áll fényesen,...

 

/P. Szabó Barnabás nyomán/

Lassan, de elérkezünk az 1900-as nagy templomépítéshez

A fiúk felső sorában Kocsi Gabi, Nemes Gabi, akit megismerek, lányok közül Nagy Marit, Bogárdi Mariskát ismerem meg. Ülő fiúk közül a szélen Simon Lajos ül.

 Ki a többi?

 

Megérkezett Orosz Endre lelkész a gyülekezetbe.

Fő feladatának a lelki törődés mellett fő feladatának az építkezést tartotta.

1885-ben a karzat szorult javításra.

Ezt helyi építőmesterekkel végeztették: Kocsis Illyéssel és Kobor Sándorral.

1887-ben az Egyháztanácsülés hálátlan lépésre kellett, hogy rászánja magát.

Minden birtokos adójának 10 %-val, minden pár 40 krajcárral járuljon hozzá a templomépítéshez.

1888-ban 100 000 darab téglát égettettek.

1892. április 6-án leégett a benedeki református templom, s ehhez az uszódiak 16 800 darab téglát kölcsönadtak 2 évre.

1899-ben megalakították a Templomépítő Bizottságot, akinek tagjai voltak:

Tamás József, Simó Károly, Tamás Béni, Benedek Ignác, Nemes István, Kalita József, Simó Lajos, Gáspár József, P. Tóth Bálint, Nemes András

Végre 1899. augusztusában bezárták a templomot. 

Kezdték bontani a mennyezetet és a toronyszerkezetet. Csak az óráig!

 

Őket már jobban megismerem!

 

Szeptember elején megkezdték a belső tér feltöltését.

Megállapodtak, hogy a karzat vasoszlopokon nyugodjék, a falakat 2 méterrel, a tornyot 2,5 méterrel emelik feljebb.

Az építkezést Huszy István építész felügyelte, mégpedig tiszteletdíj elfogadása nélkül.