A képet Borka Jánosné, Lidi néni adta közre.

Apja Bazsó Lajos, anyja Gózon Teréz.

A kisleány, nyakában kötelekkel Bazsó Lídia, és a testvére Bazsó Erzsébet /Bözsi/.

A jobbágyok kicsiny földterületüket jól beosztották, hogy meg tudják termelni az állatoknak a takarmányt, a családnak a kenyérnek valót, de a következő évi vetőmagot is. Ezért volt fontos, hogy minden munkát a legkörültekintőbben, a lehető legkevesebb veszteséggel és kiadással végezzenek.

A nyári munkák közül a leges-legfontosabb az aratás volt.

A kis területen még a család végezte ezt a munkát.

A képen láthatjuk, hogy szükség volt kaszásra, /ő az apa/, marokszedőre, /ő az anya/ kötélvetőre, /egyik kislány nyakában/ és kévehordóra /a nagyobb leányka/.

Úgy tartják, Péter, Pálkor megszakad a búza gyökere.

Ettől az időtől kezdve érését a gazda a fogával ellenőrizte. Ha még könnyen szétroppant a szem, várni kellett. Ám arra is ügyeltek, hogy ne érjen túl, mert akkor sok szem kipergett aratáskor.

 

Benedek Péter uszódi naiv festő képein megörökítette ezt a munkát is.

Később, a földterületek növekedésével, vagyonosabb családok esetében részes vagy kommenciós aratókkal végezték a munkát.

A "szállásokról" /Szakmár, Alsó,Felső, Keserűtelek/ a szegényebb családok fiataljai summába jártak aratni az ország más vidékeire is. Uszódon ilyen nem volt. Nem mentek, de nem is fogadtak summásokat.

A részes és kommenciós munkásokat meg kell különböztetni.

A részes munkással a gazda megegyezett, mennyi gabonáért és ellátásért dolgozik.

A kommenciós aratók /de voltak ilyen béresek is/ vagy pénzért, vagy gabonáért dolgoztak. Nekik ellátás nem járt. 

Az aratás hajnalban kötélvetéssel kezdődött. A levágott szalmából a megfelelő technikával akkora kötelet csavartak, amibe egy kéve szalmát majd bele tudnak kötni. 

A kaszás vágta rendre a gabona szárát, utána hajlongott a marokszedő asszony vagy nagyobb lány. Ő szedte fel a levágott búzát, amiből a kötéllel kévét kötött, amit maga után a földre rakott. 

A kaszásnak igyekeznie kellett, hogy kis torzsot hagyjon, a szálak szépen sorban dőljenek.

A marokszedőnek nem lehetett lemaradnia a kaszás mögött. 

Reggelizni, majd ebédelni álltak meg.

Alkonyat előtt abbahagyták az aratást, s ekkor a kévéket csomókba, azokat meg keresztekbe hordták össze. Csak ezután volt vége a napi munkának, ami a következő hajnalban újból kezdődött.

Földterület nagyságától, az időjárástól függően az aratás 1-2 hétig tartott.

 

Megosztás a facebookon