Igaz, hogy szinte karnyújtásnyira folyik a falunktól a Duna, igaz, hogy minden háznál vagy gémes, vagy kerekes kút található volt emberemlékezet óta, igaz, hogy az 1920-as évektől kezdve volt községünknek egy artézi kútja,, még is a 70-es évekre a vízkérdés megoldása lett a községi tanács legfontosabb feladata.

Az udvarokban levő kutak vize már emberi fogyasztásra alkalmatlan lett, nyaranta gyakran elapadtak. Ilyenkor az állatoknak is maradt reggel és este az artézi kútnál lévő itató, amíg állandó folyású volt, vagy a Dunáról hordtak nekik inni.

Főzni, inni mindennap az ártéziről hordtuk még mi is kannákban a vizet, nemhogy apáink,  anyáink!

Nekik ez esti szórakozás is volt, hisz ott világított először utcai villanyégő, ott lehetett találkozni, beszélgetni, míg megtelt a két kanna. Ők gyalog jártak vízért.

Én pl. már kerékpárral! No jó, először még kis biciklivel, kis kannával! De nem verődhetett ám a kanna a biciklihez! Az nekem mindennapi dolgom volt, hogy a mamáméknak este vizet vigyek. Amennyit elbírtam, ha nehéz volt a nagy kanna víz, ki-ki öntöttem belőle, előfordult, hogy fél kanna vízzel értem hozzájuk. Ilyenkor természetesen újra kellett mennem. Jutalmul 20 fillért kaptam, amit elkölthettem stolverkra(ragadós tejkaramella) a régi mozi előtt lévő, Menyhárt Sanyi bácsi trafikjában. Hogy utáltam! Azért nem sok idő kellett, rájöttem, hogy van ott Frutti is, ami ugyan 40 fillér volt, de két nap összejött egynek az ára. Nem is lettem "édesszájú"!

Nagymosáskor már előző este tele kellett hordani innen az edényeket. Bizony én a Csíkos közbe igen sokat fordultam két kannával, biciklivel, mire azt mondta édesanyám, hogy elég.

Ez a kút 1964-ig magától tört föl a mélyből a levert csövön keresztül, de ekkorra már nem győzte kiszolgálni a megnövekedett igényeket és szereltek rá húzó-nyomó szerkezetet. Ám így is kevésnek bizonyult. Sürgősen új kutat kellett fúratni. Már 115 méter mélyre értek a csövek, de saját erőből nem tört fel a víz, pedig ezt remélték a községbeliek. 

A lakosság száma közben 1600-ra emelkedett, köztük 180 iskolás, 50 óvodás gyerek és a napközis öregek is várták az ivóvizet.

Fúrtak kutat (a kerete ma is látható) Felnagy Kari háza előtt, a Gyógyszertár előtt, lent a Dunán, de egyik vize sem volt tökéletes, főleg, hogy a lágy ártézi vízhez voltunk szokva! Az asszonyok panaszkodtak, hogy mosáskor kicsapódik benne a szappan, mosópor, nem fő meg benne rendesen a bab. Ha babot akartunk főzni, még sokáig a régi ártézi kút egy kis csövön vezetett csorgásához jártunk, ami kb. a mai vízmű épületének kertjében folyt. (Ott még házak akkor nem álltak).

Voltak azért már abban az időben is házak, ahol már épültek fürdőszobák, amit saját fúrt kútról láttak el vízzel "hidrafor?"segítségével.

1971. májusában aztán megalakult a vízműtársulás.

Lakóházanként 5200 forinttal kellett az építéshez hozzájárulni. Ebből 3200 forint készpénz, a többi társadalmi munka. Eredetileg regionális vízműre készítették a tervet, ami azt jelenti, hogy a községen áthaladó vízvezetékre kötik a falu vízhálózatát. Ez lett volna az olcsóbb. Ez sajnos nem valósult meg. Önálló vízművet kellett építeni.

 Végre megindulhatott a munka! Ásták az árkokat, fektették a csöveket. 

A vezetők egyre nyugtalanabbak lettek. A vízműhöz fúrt kút mélysége már jóval meghaladta a 100 métert, de a vízhozama csekély volt. A rossz hír hallatán sokan visszaakarták kérni a befizetett pénzt. Ám nemsokára jó hírek érkeztek a kútfúróktól: 186 méter mélységből percenként 280-300 liter jó minőségű víz tört elő!

Már csak egy hidroglóbusz kellett, s a falu legtöbb udvarában 1973-ban ott volt a vezetékes víz.

Ekkor megindulhatott a régi építésű házakban is a fürdőszobák kialakítása.

Édesapám "mindenhez" értett, egyedül vezette be a házba a vizet, csempézett, lapozott, csapot szerelt, szennyvizet vezetett. Ritkán kért szakembertől segítséget. "Na, az én életemet kiállja"- volt a jelszava. Az övé sajnos rövidre szabatott, a fürdőszoba túlélte, még ha a vezetékekkel meg is gyűlt a sok év alatt édesanyám, illetve a szakemberek baja.

1974. Karácsonyára nálunk is elkészült a fürdőszoba és a vízöblítéses WC. Mekkora ajándék volt!  

 

Megosztás a facebookon