Egy kis visszatekintés

                                              Bábatáska a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum anyagából

Mivel a falvakban az 1950-es évekig általában otthon születtek a gyerekek, mint én is, ezért szükség volt a bábákra. Mit tudhatunk meg  a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumból róluk?

A 16. században már voltak városaink, ahol bábákat alkalmaztak. A 18. század végére megfogalmazódott egy szabályrendszer is, mely szerint csak vizsgázott bábák dolgozhatnak. Előírták teendőiket is. Ekkor kezdődött el képzésük is. 

A bábatáska azokat az eszközöket, szereket tartalmazta, amelyeket ő a magzatvizsgálathoz, szüléshez használt. Tartalmát szabály írta elő. A bába feladata első sorban a szülés segítése volt. A has masszírozásával, gyakorlati tanácsokkal segítette a szülő nőt. Szerepük jelentősen akkor változott meg, amikor az 1950-es évek közepétől a szülések többsége már kórházi körülmények között zajlott, de volt aki jobban bízott a bába néniben.

Amikor én születtem, Uszódon Nagrandné volt a bába. Amikor elérkezett a vajúdás ideje, értesítették őt, aki megnézte édesanyámat a délelőtti órákban, majd türelemre intve, ígérte, késő délután visszajön. Február első napjai voltak, nagyon hideg, hatalmas hó. A ház lakórésze egy szobából és egy "nyitott" konyhából állt. Csak a szobában volt meleg. S bár akkor nem volt divat az apás szülés, édesapám a szoba sarkában lévő padra bevackolódva végig idegeskedte a születésemet.



                                                  A pad, amin akkor csak rongypokróc volt.

 

 Ott segédkezett, vagy akadozott a két nagyanyám és édesanyám testvére, Mari néném is.

Kommentek
  1. Én