Régen nem volt semmi kidobni való étel. A kenyér főleg nem! A háziasszonyok mindent felhasználtak, újrahasznosítottak. Ebből érdekes, finom ételek, jelen esetben sütemények  születtek.

 

Hozzávalók: 1 liter kenyérmorzsa, 1 liter darált dió, 1/4 liter cukor, 3 tojás fehérje

Nagyobb tepsit kizsíroztak, megliszteztek.

A megszikkadt, de nem teljesen száraz kenyér belét nagy lyukú rostán átdörgölték. 

A 3 tojás fehérjét kemény habbá verték.

A sütőt 100 fokra kapcsoljuk.

 

Összegyúrták a kenyeret, diót, cukrot, tojáshabot. Kézzel mézescsóknál nagyobb csúcsos dombocskákat adagoltak a tepsibe. Betolták a sütőbe, ahol inkább szárították, mint sütötték. Vigyáztak, mint a habcsóknál, hogy ne barnuljon meg.

Ha kihűlt, lekvárral 2-2-t összeragasztottak. Úgy is ragasztották, hogy még 1 tojásfehérjét felvertek, azzal ragasztották össze, de akkor vissza kellett tenni a sütőbe, hogy az is megszáradjon.

 

Ezután tányérra rakták, mint a tortát, felfelé egyre kevesebbet. Ezért lett a neve markos torta.

 

Ez a recept Sáfrányné Tóth Lidika édesanyja, Bazsó Lídia kézzel írt füzetében található. Ettől kezdve több sütemény receptjét is innét tudom közreadni, hisz uszódi volt és abból az időből származnak a sütemények, amiről a blogomban írok. Köszönet neki, hogy ezt megtehetem!

Megosztás a facebookon