Régi paraszti gazdaság. A baromfin kívül minden állatot bemutat. Láthatjuk az itatót, a lovas kocsit, mögötte a gémeskút fáját. Ám kissé csalóka a kép. Így nem öltöztek fel a férfiak, ha dolgoztak, se a kislány nem vehetett fel fekete spanglis cipőt. A ház, a gazdasági épületek már nem náddal fedettek.

"Uszód község népe 1848 előtt, a környező falvak népéhez hasonlóan jobbágysorban élt. A mindenkori kalocsai érsek volt Uszód földesura.

Tiszttartóik szigorúan megkövetelték és behajtották az előírt jobbágy-szolgáltatásokat. Bíráik a kalocsai úriszék tárgyalószobáiban kemény ítéletekkel biztosították a fennálló rend tiszteletét, a kor erkölcsi értékeinek és normáinak védelmét."/ Bárth János nyomán/

Hitükben zaklatva voltak.

"Ungvári Gergely házi áhítatokat tartott, de amikor a kalocsai római katolikus egyház vezetés ezt megtudta, az érsek parancsára az öreg bíróval együtt megkötözve börtönözték be őket.

A gyülekezet Pestet is megjárva, jószágát pénzzé téve, szedte össze a váltságdíjat a börtönben "vasat szenvedő" vezetőiért, s 100 forint váltságdíjat fizettek értük." /P.Szabó Barnabás nyomán/

"A kalocsai érsekek általában nem voltak rossz földesurak. Uszód népe, bár sokféle úrbéri teher súlytotta, más tájak jobbágyaihoz viszonyítva, viszonylag jó körülmények között élt.

Elsősorban az jelentett könnyebbséget az uszódiak életében, hogy földesúri szolgáltatásaik többségét pénzért megválthatták.

Földesurukhoz való viszonyukat, szolgáltatásaik mértékét írott egyezség, úgynevezett kontraktus szabályozta.

Megosztás a facebookon