Ez a kép sé mostanába készűt a zégykori tánccsoportrú. De mögismerjük űket? Esetleg valaki a zédösannyára, apjára ismer? Vótak kösztük nagyobb, kissebb lánykák, gyerökök.

Még fojt a tánc, őtöszködött a zújasszony, de má a vőfény a násznaggya behozott égy  asztaat a zenészök elé, égy asszony fehér abrosszaa létakarta, a másik két fehér tányért tött a közepire. Égyikbe a zúj párnak töhették majd a kis pézt, másikba a muzsikásoknak. A harmadik asszony fehérruhás kosarat tött a zasztal lábáhó a zajándékoknak. 

Kicsit arrább, a másik asztalon hejet csinátak, ahova két üres poharat, mög égy üveg bórt, szódát töttek. Odaát a zújembör a násznagyávaa.

Látták a mulatók is, hogy mi követközik.

Pont ééfélkó a vőfény bevezette a mönyecskét, akik előtt égy asszony mönt égy pohár vízzee, amit a zúj mönyecske elé loccsantott. Akkó aszt monták, azér, hogy tisztára lépjön. Hogy mi löhetött ennek a szokásnak a zigazi eredete, má sénki sé tuggya.

A vendégök a hejiségbe körű átak, hejet adva majd a táncótatásnak. Kezükbe a zajándékok, embörökné égy kis péz.

Így szót a vőfény:

 Nagy fáradozásunk nem esött hijába,

mer égy drága kincsöt hosztunk e hajlékba.

Íme a zújasszony kösztünk, mögérközött!

Kéröm násznagyuram, fogjon vele kezet!

 A násznagy eszt mögtötte, a vőfény tovább montta:

Engödelmet kérök tisztőtt vendégejink,

ájjanak a zútbú kicsit fére mind!

Nem vótak hijába töttejink, léptejink,

ujan igaz, mint száz krajcár égy forint.

Ím előttünk áll a zékös mönyasszony,

hogy mönyecske fejjee elősző mulasson,

mindönkinek égy nótát juttasson,

maj a zajándékbú új cipőt vaarasson.

Táncójjon hát vele mindönki égy kurtát,

de lé né tapossák a cipője órát!

Gondójjanak aara, hogy drágájér vaarták!

Asztán tömjék mög forinttaa a markát!

A zasztal közepin van két üres tányér,

én kezdöm a táncot, a többi még rájér!

Addig mönnyenek haza húszasér, százasér,

té mög cigány, húzd rá a zúj házaspárér!

A vőfény magosra tartva a vőfény botot, táncrapördűt a zújasszonnyaa.

Úszódon égy lassabb rövid csárdást, mög égy gyorsat muzsikátak mindön táncótatónak, maj mögátak. Ekkó mögöleegették, jókívánságokat montak a fijatalasszonynak.

A zajándékot má előre a kosárba tötték, a pézt utána a tányérba, a zembörök mög a muzsikásokéba. Ekkó eekijátotta a vőfény: Eladó a zújasszony!

Csak most möhetött oda másik táncótató.

Amíg az táncótatott, addig a vőfény a zújembőrre égyütt möginvitáta a férfit égy pohár bórra. Asszonyt soha! A zújembör nem vött részt a táncba.

 

Megosztás a facebookon