Ha gazdag léányt kőtösztettek, két kocsivaa is möntek, hogy a sublat, sifonér, mög a zágynemű is főférjön. Asztán vitték ám a legnagyobb kerülővee a fijús házhó a stafírungot! A kocsikon űtek a zasszonyok, embörök, nótásztak is, a lovak csöngője is szót, hát persze, kiszalattak a házakbú, udvarokbú a népek.

No, asztán vót beszédtéma a lakodalomig a zasszonyok között! Mijen dudossak, esetleg lapossak vótak a dunyhák, vánkusok. Mijen szép színű rúzsaszín vót a vánkuson a sejöm, mijenök vótak a singölésök. A kocsin üllő asszonyok mög fő-fő emeeték, mögrászták, mutatták azokat a nízelődőknek.

Éccő csak haza kölött érni. Ott így versőt a vőfény:

Aggyon a zúristen szöröncsés jó estét!

Hosszú útamrú ím mögérközék!

Tessék vizsgáni, míj szép ágyat hoszta,

mosmá vőlegényünk szépeket áámodhat.

Kedves mátkájávaa ámába sétáhat,

öleeheti, csókóhattya,

a többit nem is mondom,

mer azokkaa mög is bosszantom!

Hát a szép sublat, mit, majd ee felejtök,

pééz is löhet benne, 

hogyha töttek bele.

No, de a gazdája maj fog abba tönni,

de csak akkó, ha nem szeret sokat mulatni!

E szavakkaa versöm végire érök,

ha mög nem sértöm, égy pohár bort kérök!

Ezután behorták a zelőre eekészítött hejre a kocsirú a léány hozományát. No, nem maratt ee a pajzán beszéd sé. Ekkó ez hejinvaló vót.

A legényök, embörök ittak égy pohár bórt, asztán eeköszöntek, mönt mindönki a dógára.

Megosztás a facebookon