A régiek körében nem volt baj, ha egy asszony telt idomokkal rendelkezett.

                                        Kopasz Bözske néném és családja

Bözske néném nagyapám féltestvére volt. Víg kedélyű, testes asszony, aki, szeretett és tudott nagyon csinosan öltözködni alkata ellenére. Amikor kiöltözött, mind a nők, mind a férfiak elismerően tekintettek rá. Mulatni is imádott.

Rengeteget piacoztak Kocsi sógorral együtt. 

Abban a korban Uszódon nagyon sok majoránnát termeltek. Sok munka volt vele, mire nagy fekete kosarakban, ruhával levarrva végre feltehették a hajóra, s vitték Pestre.

Arról szól a családi emlékezet, hogy  ők is vitték Budapestre árulni. Nagyon jó piacuk volt. Nagynéném elhatározta, hogy most az egyszer elmennek a Mátyás pincébe. Hogy is lett volna másként, mint ahogy ő határozott! Jó ételeket rendeltek. Muzsikások is voltak. Néném ott a népviseletben, csinosan, kuriózumnak számított. És még gyönyörű hangja is volt, minden nótát tudott! Rövid időn belül már nekik húzta a prímás! Feledhetetlen volt ez a kiruccanásuk, főleg, mert a majoranna ára is ráment. De elmondhatta, egyszer mulatott a Mátyás pincében!

Nagyon szeretett és tudott főzni. Így lassan a falu lakodalmainak nagy részébe őt hívták szakácsnénak. Az ő súlyával persze, hogy nagyon elfáradt, mire a vacsora befejeződött. Akkor hazament, megmosdott, átöltözött szebb ruhába. Amikorra visszaért, ki is pihente talán magát. Beült a sátorba, később a terembe nézelődni. De a lába ültében is járt a muzsika ritmusára! Előbb-utóbb csak felkerekedett, s beállt a táncolók közé.

Idősebb korában igyekezett vigyázni, hogy mit és mennyit eszik. De nagy családi névnapokkor bizony nem tudott ellenállni a süteményeknek. "Hát látjátok, hogy mosolyog rám az a krémes!"- mondta, s már vége is volt az önmegtartóztatásnak. 

A sok piacozás, gond-baj ellenére mindig jókedvű, határozott asszony volt.

Megosztás a facebookon