Az első régi térkép a falunktól Szakmár felé eső pusztákat mutatja, míg a másik falunk közvetlen környékét.

Ezekről a pusztákról volt szó előző bejegyzésemben, ami után Uszód gazdáinak bérletet kellett fizetni a kalocsai érseknek.

" Uszód, mint oly sok falu a Magyar Alföldön úgynevezett megosztott település volt. Ez azt jelentette, hogy a belterületen a gazdák lakótelkei és gazdasági udvarai térben elkülönültek egymástól. 

A falu középső részén lakótelkek csoportosultak lakóházakkal és viszonylag szűk udvarokkal, melyen gazdasági tevékenység alig folyt.

Ezt a részt a szálláskertek öve vette körül, ahol az istállók álltak, ott tartották a gazdasági szerszámokat és a takarmányt.

Falunknak volt egy másfajta települési osztottsága is, amely a belterület és külterület tekintetében jelentett tagoltságot.

A falu, több Duna melléki faluhoz hasonlóan, nem tudott megélni saját belső mocsaras, erdős, kis területű határából. Ezért bérelt távoli pusztákat a kalocsai érsekségtől.

Ezek a pusztabérletek török kori gyakorlatra nyúltak vissza.

Mária Terézia korában az úrbér rendezés idején, Batthyány József érsek a bérelt pusztákon adta ki az uszódi jobbágyok telki földjeit. Ezzel, az évtizedek óta használt távoli puszták Uszód külső határává váltak.

Ebből az időből származik a mondás: Uszódnak akkora a határa, hogy a Szakmári templom aljáig ér.

A belső határt, amely tulajdonképpen Uszód, illetve a beleolvadt hajdani Szent Gál falu határa volt, a lecsapolások előtt alig használták gabonatermesztésre. Területét erdők, vizek, ősi gyümölcsösök, kertek, kaszálók, legelők foglalták el." / Bárt János nyomán/

A mai idősek gyermekkorukban hallották, hogy a mai Petőfi utca (Fokalja) helyén régen szálláskertek voltak. Ahogy szaporodott a falu, úgy először ezeken építettek lakóházakat.

 

Elegánsan a fényképésznél. Kalap, fehér ing, mellény, zeke, csizma.

 

 

Megosztás a facebookon