Karácsonyi ünnepek a régi Uszódon

Az egyik legnagyobb ünnepünk a Karácsony. Ennek méltó megünneplése a régi időkben is nagyon fontos volt. A ráhangolódást az adventi vasárnapokon való istentiszteleteken való részvétel, valamint az egész ház kitakarítása jelentette.

A takarítás azonban kissé bonyolultabb volt, mint a mai időkben!

Előtte napokban tiszta ágyneműt húztak, a "vetött" ágyak világos takaróját kimosták, kivasalták, ahol úgy volt megvarrva, ott "kormizták". / Az egy a mai hajsütőhöz hasonló vasszerkezet volt, amivel hullámokat vasaltak a terítőkbe/.

A sublatról lemosták a terítőt, amíg száradt, a rajta tárolt edényeket mind elmosták. Ezek elsősorban szép bögrék, poharak, tálak voltak, amit csak jeles alkalmakkor használtak.

Az ablakokról lemosták a függönyöket, keményítették, vasalták őket. Az ablakot már előtte megtisztították, így azt csak áttörölték mielőtt visszarakták a függönyöket.

 

A szobák, "házak", földesek voltak, ezért, mint minden szombaton, karácsony "szombatján" is a lótrágyát vízzel sűrű lévé keverték, ezzel dörgölték át a padlót. Ettől simává vált. Amíg fel nem száradt, addig nem lehetett oda belépni.

Ádám, Éva napján csak egyszerű ételt főztek, mondván: "Maj a zinnepbe úgy is jót öszünk!"

Viszont ekkor egész kemencével sütötték a diós, mákos kalácsot, túrós lepényt, kulcsos kalácsot, ami kiállta az ünnepeket is. Ha még disznótor előtt voltak, ide betették cserépfazékban a töltött káposztát is másnapra megfőni.

Ezen az estén templomba mentek, készülve az Úrvacsorára. A viselet ilyenkor nem volt kifejezetten ünnepi.

Hazaérve, az 1940-s években már a gyerekek egy kis fenyőt díszítettek. Legtöbb házban ez a sublatra került. Díszek nem voltak rajta, de szaloncukor azért akadt. Igaz, hogy egyik évről a másikra eltették a papírjait, s volt, hogy azokba kockacukrot, diót csomagolva kerültek ismét díszként a fára. Egy-egy narancs is jutott ajándékba, ha jártak piacon Pesten. 

Este a szobában levő asztal alá egy kis szalmát terítettek, volt, ahol kosárban kukoricát vittek be.

Karácsony első napján tyúkot vágtak, amiből húslevest főztek, ám félig főtt állapotban a húst átszedték a pörköltszaftba, abból lett a tyúkpörkölt tésztával. Másnapra maradt a töltött káposzta. A kelt tészták már ott voltak desszertnek.

Karácsony első napjának reggelén nem ettek semmit, mert mentek a templomba az istentiszteletre, ott Úrvacsoráztak, az volt az első falat, korty aznap.

Ezen a napon az asszonyok, lányok sötétebb szoknyába öltöztek, bársony kendőt kötöttek, esetleg bársony kabátot vettek fel. Komoly, elegáns, ünnepi volt ez a viselet.

Haza érve köszöntötték az esetleg otthon maradt időseket, betegeket: "Több Karácsonyt érjenek egészségben, békességben!"

Délután elmentek Karácsonyt köszönteni a közeli rokonokhoz is. 

Nagyapám, mint oly sok más férfiember a falunkban, a János nevet viselte, nekik a névnapját Karácsony másnapján ünnepelték. 

Nagyanyám ilyenkor halkocsonyát készített és frissen sütött úgynevezett pékkiflit, ropogósan. Ezzel kínálták nagyapám barátait, akik akkor este sokáig töltötték az időt náluk beszélgetéssel, kártyázással. Késő este odaértek a muzsikások is, ekkor kezdődött a nótázás, ami akár éjfélig is elhúzódott. /Az asszonyok névnapját nem ülték meg./

 

Karácsony másnapja kissé ráérősebben telt. Templomba menet, ebéd, esetleges elmaradt köszöntések. Én is emlékszem, volt ahol ilyenkor már kocsonyával kínáltak bennünket, mert megvolt a disznótor. 

A régi korokból sajnos eddig nem került elő fénykép, nagy sajnálatomra így ezzel nem tudom mostani írásomat illusztrálni. Kérem, aki olvassa, esetleg birtokában van ilyen fotó, ha teheti, juttassa el hozzám!

A régi Karácsonyokról szóló megemlékezésemet református szokások alapján írtam. A római katolikusok szokásai ettől kicsit eltérnek. A kiegészítéseket szívesen fogadom.

 

 

Kommentek
  1. Én