Kisvendéglő, tervezgetés, péksütemény

1959-1961.

1958. októberében írta a Petőfi Népe:

"Elhatározta az úszódi földműves szövetkezet, hogy tagságának és a falu lakosságának mozgósításával kisvendéglővel kibővített kultúrházat épít. Az építkezéshez 60 000 db tégla szükséges, amit a téglatelepen égetnek. Az alap elkészült, már a falakat rakják."

1960 júniusában az óvodai évzárót már a félig kész kultúrházban tartották.

A háttérben jól látszik a még vakolatlan téglafal.

 

A faluban bőven fogtak a halászok a Dunából halat, s amikor az akkor az első kocsmáros Bogár Sándor úgy gondolta, halászlé vacsorával egybekötött bálokat rendezett a fiatal, táncolni szerető lakóknak szombaton vagy vasárnap. Nagy szervezést nem igényelt, csak egy-két legénynek szólt, azok meg tudatták a többiekkel. Vacsora után kezdődhetett a mulatság a nagyteremben! Húzták a muzsikások, táncoltak a fiatalok.

Az idősebb férfiak maradtak a vendéglőben, s nagy kártyacsatákkal múlatták magukat.

Az épület háta mögött kuglipályát is kialakítottak, ott meg vasárnap délutánonként folyt a játék. Egyszer nagyapám egy kis gidát nyert, amit hazavitt nagy örömmel. Igen ám, de ahogy letette a kerekeskút mellett, a gida ugrott egyet ijedtében, s bele a kútba! Mire ki tudták szedni, annyira átázott, hogy rögtön le kellett vágni. Volt jó kecskepörkölt ahelyett, hogy felnevelhették, szaporíthatták volna.

Később a vendéglőből presszót alakítottak. Vezetője Kirchkesznet Jánosné lett.

 

Kávészünet a presszóban

1959. januárjában írta az újság:

"Szőnyi Lászlóné úszódi asszony két kisgyermekével utazott a zsúfolt vonaton. Mindkét gyermek néma. Az útitársak kérdéseire Szőnyiné elmondja, hogy most hozza haza Bandikát és Marikát Szegedről a Süketnémák Intézetéből. Megmutatja a gyerekek füzeteit is, amelyben a gömbölyű betűk arról tanúskodnak, hogy kitűnően írnak a gyermekek. Bandika első, Marika második osztályba jár.

Az intézetben az ápolók és a tanárok önzetlenül, áldozatkészen végzik munkájukat. Az intézetben ruhaneművel és más egyebekkel is ellátják a gyerekeket, ezzel is segítik a szülőket.

A vasúti kocsiban száll az elismerés hangja. Az emberek bólogatnak, az arcokon a meghatottság tükröződik."

Ők Kanalas Jánosné Szőnyi Ilona testvérei.

 

1959. szeptember

"A budapesti Pátria Nyomda patronálja az úszódi Dózsa Termelőszövetkezetet. A tsz tagjainak nagy örömben van részük, meghívták őket kétnapos budapesti látogatásra a mezőgazdasági vásár idejére."

1959.október

"Falusi takarékszövetkezeteket szerveznek a közeljövőben a dunapataji és úszódi földműves szövetkezetekbe. A takarékszövetkezetek komoly segítséget nyújtanak a falusi gazdáknak."

Az első takarék Uszódon a  Széchényi utcában volt, Felnagy Kari mostani háza helyén. Dolgozott itt kezdetben nagyapám Kovács János, Szabó Gergelyné Simon MargitKopasz Lászlóné Ignácz Julianna.

Már említésre került előző bejegyzésemben, hogy 1960. telén megalakult az Egyetértés mgtsz.

1961. januárjából

"Az ólomszürke égből finom hópelyhek szállingóznak, a természet mozdulatlan, téli álmát alussza. Bent a székházban már ringó búzatengereket, érett kukoricacsövet lát a képzelőerő.

Az irodában kis társaság gyűlt össze az újságíróval együtt.

Nagy Zoltán fogatos brigádvezető viszi a szót: - Nem lesz könnyű az első esztendő. Sok apró parcella, bennük más-másfajta növény. De jövőre másképp lesz, táblásítunk.

A másik két fiatal parasztember, Szabó László és Samu Sándor nagyokat bólogat erre. Bátor tervezés folyik a tagok között.

-Először veszünk egy Zetort, majd megvásároljuk az épületet székháznak, aminek most a szobájában vagyunk.

-Gyümölcsöst szeretnénk telepíteni. Szakemberünk van, hisz tagjaink között tudhatunk kiváló gyümölcstermesztőket, mint Benedek Sándor, B.Tóth Lajos, Greksa Ignác.

-Ne feledkezzünk meg a paprikáról sem. Száz hold lesz belőle. Vetünk még korai burgonyát, borsót.

Kint közben eláll a hóesés."

 

1961. március

"Az uszódi Egyetértés Termelőszövetkezet gazdái nagy lelkesedéssel kezdtek munkához. Olyan a határ, mint a megbolydult méhkas. Elvetették már a mákot, földbe került a borsó, sőt a tavaszi árpa java része is.

A szigeten 3200 kéve nádat vágtak, amelyet majd tetőfedéshez használnak fel. Takács István munkacsapat vezető mellett szorgoskodik Borsi Mózes, Tóth Gy. Lajos a fiával és Vass Sándor bácsinak is kijött a gyereke segíteni. Hatalmas kévékben áll körülöttünk a megtisztított nád. A munkacsapat vezető lelkesen magyaráz.

 

Takács István

- Elég lesz a nád a ló- és tehénistálló tetőzetéhez. Ezen felül építünk juhhodályt is.

Elbúcsúzunk, s az emberek szorgosan hajolnak ismét a kévék fölé."

 

1961. áprilisától "oldalkocsis motorkerékpárokkal szállítják Kalocsáról a péksüteményt a község élelmiszereket árusító földműves szövetkezeti boltba."

A tsz-ben dolgozó asszonyok tavasztól őszig ritkábban sütöttek kenyeret, a péksütemény pedig a falusi embernek különlegesség is volt! A gyerek, ha ment iskolába megvette, megvolt a reggelije, tízóraija.

Ez történt Uszódon 1959-60. évben

Már az 1950-es évek elején önszerveződő termelőszövetkezetek alakultak falunkban. 

Legelső a Zója volt. Elnöke 1954-ben Tóth József volt. 

Kissé később alakult meg a Dózsa tsz. Ezt Vitéz Illés vezette. Több évig egymás mellett, egymással versengve működtek.

 

A faluban már 1923-ban kialakítottak Posta és távbeszélő állomást. Ennek helye az Árpád utcában volt, a most is álló, ám lakatlan épületben Marosvölgyiék háza mögött. Gyermekkoromból emlékszem, hogy emlegették, mint " a régi postát".

1959-ben a szegedi postaigazgatóság épületet vásárolt a községben. Megfelelő átalakítás után ide költöztették a postahivatalt, s ma is ebben az épületben működik. 

Ebben az évben fejeződött be a villanyhálózat bővítése. A község lakossága az oszlopok szállításánál és helyének kiásásánál társadalmi munkával 21 ezer forintot takarított meg.

Ez az év gazdag volt eseményekben.

Novemberben adta hírül az újság a következőt: "Reklamált? Beverték a fejét."

"Nem mindennapi bűnügyet tárgyalt az elmúlt napokban a megyei bíróság Kalocsán. A bűnügy még 1957-ben játszódott le Úszódon. Anczló István javítás céljából egy rossz tűzhelyet vitt Komáromi János kovácsmesterhez.A mester nem valami dicsérendő munkát végzett, mert a tulajdonos reklamált a javítás után. A mester bosszút forralt, s alig várta az alkalmat, mikor erre sor kerülhet.

Egyik decemberi napon Anczló szódavízért ment az italboltba. Komáromi megállította, szidalmazni kezdte, majd egy vaskapu tartó rúdjával alaposan fejbe verte a szerencsétlen embert, aki a meglepetéstől védekezni sem tudott. A kovácsmester, mikor nyomozás céljából kiszálltak hozzá, megtámadta a hatósági közegeket is.

A tárgyalás során sok tanút kihallgattak, akik egyöntetűen vallották, hogy Komáromi szinte "réme" volt a falunak. Az erősen italozó ember több esetben késsel fenyegette meg feleségét is.

A bíróság Komáromit 3 évi és 6 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A vádlott enyhítésért fellebbezett."

 

A két termelőszövetkezet összevonásával, valamint a még be nem lépett parasztok (erőszakos) agitálásával alakult meg 1960 telén az Egyetértés termelőszövetkezet, melyet Holló Mátyás vezetésére bíztak.

200 dolgozó paraszt 800 hold földdel lépett be. Be kellett adni a közösbe nem csak a földet, de a fogatot, lovakat is, az ekével, boronával, vetőgépekkel együtt.

Bizony nem lehetett könnyű megválniuk a sajátjuktól, amiért addig gürcöltek, amire addig spóroltak, amitől az előrébb jutásukat várták az akkori gazdák.

 

 

Uszód kialakulásának története képekben

 

Ma falunk kialakulását bemutató képeket adok közre.

Először a mai templom körül építettek házakat, majd a népesség szaporodásával haladtak az Árpád utcával a Duna felé, a templomtól a Deák Ferenc utcával az ellenkező irányba.

Ezekből nyíltak a Rákóczi, Kinizsi/Mosó utca vagy Pándzsó/ utcák.

A gyógyszertár mellett, a templom térről indult a mai Széchenyi utca kelet felé.

Mellette jobbról alakult ki a Tabán, apró telkeken, szoba konyhás házakkal, amiket volt, hogy egybeépítettek egymással.

A képeket 1956-ban fényképezték.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

1956. telén történt

 

1956. január végén földrengést  észleltek környékünkön. Kalocsán a kórház épületéből kiszaladtak a járni tudó betegek, mert mozogni érezték az épületet. A falusi házakban ezt kevésbé vették észre.

 

 

Ezen a télen akkora hó esett, hogy például velem pici koromban arra kérdésre, hogy "Mikor születtél?" azt tanította meg nagyapám:"Akkor, mikor nagy tél volt."

Az udvarokban összelapátolt havat szánkókon kihordták a határba. Ezt kénytelenek voltak megtenni, mert a tehenek, lovak csirkék, disznók ellátását akadályozta, valamint olvadáskor így kevésbé lett sáros az udvar, hamarabb felszáradt.

A trágyát is szánkóval vitték ki a termőföldre.

 

 

 A Duna "beállt" azaz teljesen befagyott. Akkor még nem jártak a jégtörő hajók. A paksi piacra a jégen keltek át az emberek szánkókkal, lovaskocsikkal. Ez még később is megesett, én is emlékszem kisgyermekkoromból arra, hogy gyalogosan mentek az emberek át a Szigetbe.

 

 

Ez év márciusában ezt írta a Bácskiskunmegyei Népújság:

"Dunaföldvárnál még folyik a küzdelem. A jeges ár elleni harc a Duna déli szakasza felé húzódik. Ordas alatt, Úszódnál, Foktőn megmozdult a jég. Dunavecsénél bombázzák a jeget. A víz utat vágott magának a gáton keresztül, így a Duna árja tovább húzódott Hajós, Miske, Fajsz vonalában rohamosan épülő harmadik védekezési vonal irányába.

 

 Tehergépkocsik százai hordták a gátakra a homokzsákokat, a földet, s a nagy veszély hallatára Dunaszentbenedek, Úszód is elküldték lakóikat a veszélyeztetett védővonal erősítésére.

 A 75 főből álló úszódi csapatot maga Ruman Vince elvtárs, a község tanácselnöke vezette.

 Nemes Lídiától való képen a szánkózó fiúk bunda sapkában láthatók.

Dolgoztak reggeltől napestig, mintha nem is egy más, hanem a saját községük határát védték volna. Pedig erős karjaik már napok óta nem pihentek, hisz néhány nappal ezelőtt még az ő falujuk volt veszélyben."

Nemes Lídiától kapott keresztelői fotó

Március végén a földes utcákon akkora sár volt, hogy kukoricaszárat raktak a járdás oldaltól túlra, arra szalmát, hogy át tudjanak menni.

A földeken a tavaszi munkák is késtek a sár miatt.

1955. márciusában történt Uszódon

A képek régi disznótorokban készültek. Tamás Bálintnétól és Szijártóné Samu Ernától valók.

 Disznótorkor mossák a belet.

Símó Gáborné Jakab Julianna, Nemes Ignácné Nemes Zsófia, Tamás Bálintné Bazsó Mária

Bácskiskunmegyei Népújságból /március/

"Úszód község lakójának, V. Nagy Béninének panaszát közvetítem a Népújsághoz. Nagyné ugyanis nem kapta meg a jégkár térítést Úszód község határában lévő, előző évben jégkárt szenvedett kukoricája után, - írta levelében Dóra Tibor az iskola igazgatója.

A levél nyomán felkerestük az Állami Biztosítót, ahol közölték velünk, hogy a panaszt orvosolták, pótkárfelvételi jegyzőkönyvet vettek fel a jégkárt szenvedett kukoricáról, így aztán az Állami Biztosító február 24-én 700 Ft-ot kiutalt Nagy Béniné részére."

 Disznótori vacsora

"Március 18-án reggel a kommunista párt kalocsai szervezetének Füzér utcai székházából egymás után indultak a szekerek a járás egész területére. Baksa Ferenc, e cikk írója, Romsics Lajos, Somogyi János, Pécsi József és mások elindultak a földosztást végrehajtani. Mindenkinél ott volt már a lista a felosztásra kerülő földekről. Minden faluba kiküldött a pártszervezet egy-egy elvtársat azzal a megbízással, hogy három nap alatt osszák fel a földeket és a földhöz jutottak kezdjék is meg a szántást. Szekér indult Szakmár, Öregcsertő és Felsőerek felé, Homokmégy és Drágszél, Dusnok, Sükösd és Érsekcsanád, Bátya és Fájsz, Úszód, Dunaszentbenedek és Géderlak, Miske és Hajós felé.

 

 Öreg nászok

Az Úszód és Géderlak felé menő szekér délre ért ki Úszódra. Ott azonnal kidoboltatták, hogy mindenki gyülekezzék a községházán, aki földet akar. Ki ne akart volna? Nem csak a nincstelenek, hanem még a 15 holdas gazdák is megjelentek. S amikor a nagygyűlés után megalakult a földigénylő bizottság, bizony a 15 holdas gazdák is feliratkoztak, igényelvén gyermekeiknek 5-10 holdat.

Nemes Zsófia, Nemes Julianna, Jakab Julianna

Úszódon nem is volt hiba. Lázas érdeklődés és tevékeny részvétel közepette másnap megkezdték a földosztást és harmadnapra a felosztásra került földeken mindenütt karók jelezték, hogy a földosztás megtörtént."

 

Családi vacsora: Vass Józsi bácsiék

"Az úszódi Zójában már 14.40 forintot osztottak. A kalocsai járás termelőszövetkezetei gyorsan fejlődnek. Az úszódi Zója a a járás legjobb termelőszövetkezete. Tavaly 32 ezer forintos mérlegtöbblettel zártak." 

 

1958-ban írta rólunk az újság

Az újság neve 1958-tól Petőfi Népe

Vidók Mária és Nemes László az 1958-as újságból

"Az uszódi népi együttes a KISZ megyei kulturális seregszemléjén a második díjat kapta A tánccsoport helyi népi hagyományokat mutatott be nagy sikerrel. A kép a Kecskeméti Katona József Színházban tartott díszelőadás szünetében készült."

 

Ma a kevesebb zsírtartalmú tejet választjuk legtöbben a boltban, kivéve, ha háztól vásároljuk, mert azért az az igazi! Gyermekkorom óta imádom a frissen fejt, szűrt, langyos, nyers tejet. Mondhatjuk: "szeretek veszélyesen élni". Ha már elhűlt, nem iszom meg forralás nélkül. Legutóbb 12 éve nyílt alkalmam olyan IGAZI tejet innom. Erdélyi körutunk utolsó állomására, Csernakeresztúrra, egy kis faluba érkeztük. Az elszállásunk után derült ki, hogy a gazdáéknak mindjárt jönnek be a teheneik a legelőről. Nem kértem én se pálinkát, se üdítőt, csak azt, hogy ihassak frissen fejt tejet. A sok szép élményen ez volt a korona!

A tehenet bekötötte Vili gazda, vitte a vizet, lemosni a tehén tőgyét, majd bezsírozta, hogy könnyebben tudjon fejni. Leült a háromlábú kis székre.Terka asszony a sajtárt elmosta, adta az urának a kezébe. Már csobogott, habzott is a friss tej. Nekem egy tiszta ruhán, mint itt nálunk is régen, már szűrte is a tejet kis bádog bögrébe. Mintha gyermekkoromba röpültem volna vissza!

 

No, 1958-ban is hasonlóan fejtek. A piacra a felesleget kivitték árulni a tejföllel, túróval együtt. Az említett újság cikke a következőt írta februárban:

"Alacsony zsírtartalmú, fölözött tejet árult egy uszódi asszony. Az ellenőrök leleplezték, 300 Ft pénzbírsággal büntették a lakosság érdekeit semmibe vevő tejárus asszonyt."

Úszódi menyecske kisfiával

(K. Tóth Margit néni Nemes Sándorkával)

Júniusban a burgonyabogár elleni védekezésről szólt a hír:

"Mivel a fertőzöttség a Tisza, de különösen a Duna menti járásokban igen erős, Úszód, Géderlak, Dunapataj határában 4-500 kat. hold burgonyaterület erősen fertőzött, a földműves szövetkezetek és tanácsszervek a KISZ és iskolás fiatalok bevonásával bogárszedést rendeltek el."

1958-ban létezett a Zója és a Dózsa tsz is Uszódon. A közösben dolgozók életszínvonaláról így írt az újság:

" A kalocsai járásban a termelőszövetkezeti tagok jobban élnek, mint a kisparasztok. Vitéz Jánosné, az úszódi Zója Termelőszövetkezet tagja elmondta, hogy 7 éve dolgozik a szövetkezetben és annyira megszerette, hogy semmilyen körülmények között sem dolgozna máshol."

Augusztusban ugyanerről a tsz-ről a következőket közli a lap Láncz Gyula elnök elmondása után:

"Fehér hússertést tenyésztünk s elengedhetetlen számunkra az állati fehérje. Tsz-ünk a kalocsai tejüzemmel szállítási szerződést kötött, tehát köteleztük magunkat a tej átadására. A tejüzem azonban nem tud 50 liter savót kihozni minden másnap hozzánk. Kb. négy hónapja vajúdik ez az ügy, de az ígéreteknél tovább nem jutottunk."

Az ügyet kivizsgálták, majd a következő megoldásról számol be az újság:

"A Tejipari vállalat hajlandó savót szállítani, a Tsz-nek azonban vállalnia kell, hogy minden nap a meghatározott időben üres hordót tárol székháza előtt és a rakodásnál segítséget nyújt."

Ebben az évben végezték el a tanácsház tatarozását, ezenkívül 12 000 négyzetméter járda elkészítését tervezték augusztus 20-ig. Ezekhez a község 25 000Ft segítséget kapott.

Samu Ernától

Októberben közölte az újság:

"Kétszáznegyvenezer forint értékű társadalmi munka

Az Uszódi Földműves szövetkezet saját tagságának és a község lakosságának mozgósításával nagyszabású elképzelést valósít meg: kisvendéglővel kiegészített kultúrházat épít. Az építkezéshez szükséges 60 000db tégla kiégetése, a társadalmi munka együttes értéke eléri a 240 ezer forintot. Az épület alapozása elkészült s már a falakat rakják."

Samu Ernától