Tyúkverőzés pirkadatkó

Bár ez a kép nem ujan régi, de láttyuk, rulla, hogy húszták a legényös házná a talpalávalót, miután a zúj pár a koszorúsokkaa átmönt a lányos házhó, hogy ott is mögtörténnyön a táncótatás. 

A szakácsok még a vacsora után frissen mögsütötték a fasírtot. A táncótatás után eszt kínáták a segíccségök kőrbe, sós kiflit adva hozzá. A mögfáratt vendégöknek bizon jó esött a zétel. Erre újra csúszott a bor is. Ezöktű új erőre kaptak, a fijatalok táncótak, a zidősebbje énekőve mulatott égy zenésszee a pincébe, kamrába, ahun a hordó vót.

Lassan víranni kezdött. A legényösháztú a fijatal embörök, mönyecskék, vőfény is lassan átszüremkösztek a másik házhó. No, mi keresni valójuk vót ott? Mög vót ere a jó okuk! Kezdődött a tyúkverőzés! Mi vót ez? Ez vót a zutósó fővonása a régi lakodalmaknak. Éggyúttaa a falu utósó látnivalója ebbű a lagzibú.

A zösszesereglött vendégök má főleg fijatalokbú átak. A vőfényök átatták a díszös bottyukat annak a léánynak, akit maguknak híttak a lakodalomba. Ettű kezdve azok vitték a mönet élin. Asztán kezdődött a zereszdeahajamat!

A muzsikások kíséretibe mögin végig táncóták a falut. A zenére kiszlattak a zembörök a házakbú, udvarokbú, hogy lássák a zúj párt. A mönet mindön sarkon mögát, körbe táncótak, maj möntek tovább.

 

A cél a legényös ház vót. Ott má mögterítöttek pár asztaat, mögmelegítötték a vacsora maradékjait. Ezzee röggelisztették mög a tyúkverőzésbű gyütteket. Ezér asztán ezökbe a régi lakodalmakba maradék nem vót. Röggeli után még éccő erőt vött a fijatalokon a táncóhatnék, de nem tartott ez má sokájig.

Lassan mindön vendég mögköszönve a vendéglátást, hazamönt. Ekkó a lányos ház zenekara visszamönt a lányos házhó. Ott má nem sok mindönkit talátak.

A gazdák kifizették a zenészöket, ezzee a mulaccságnak vége vót. De nem úgy a zezze kapcsolatos munkának!

Kommentek
  1. Én