1959-1961.

1958. októberében írta a Petőfi Népe:

"Elhatározta az úszódi földműves szövetkezet, hogy tagságának és a falu lakosságának mozgósításával kisvendéglővel kibővített kultúrházat épít. Az építkezéshez 60 000 db tégla szükséges, amit a téglatelepen égetnek. Az alap elkészült, már a falakat rakják."

1960 júniusában az óvodai évzárót már a félig kész kultúrházban tartották.

A háttérben jól látszik a még vakolatlan téglafal.

 

A faluban bőven fogtak a halászok a Dunából halat, s amikor az akkor az első kocsmáros Bogár Sándor úgy gondolta, halászlé vacsorával egybekötött bálokat rendezett a fiatal, táncolni szerető lakóknak szombaton vagy vasárnap. Nagy szervezést nem igényelt, csak egy-két legénynek szólt, azok meg tudatták a többiekkel. Vacsora után kezdődhetett a mulatság a nagyteremben! Húzták a muzsikások, táncoltak a fiatalok.

Az idősebb férfiak maradtak a vendéglőben, s nagy kártyacsatákkal múlatták magukat.

Az épület háta mögött kuglipályát is kialakítottak, ott meg vasárnap délutánonként folyt a játék. Egyszer nagyapám egy kis gidát nyert, amit hazavitt nagy örömmel. Igen ám, de ahogy letette a kerekeskút mellett, a gida ugrott egyet ijedtében, s bele a kútba! Mire ki tudták szedni, annyira átázott, hogy rögtön le kellett vágni. Volt jó kecskepörkölt ahelyett, hogy felnevelhették, szaporíthatták volna.

Később a vendéglőből presszót alakítottak. Vezetője Kirchkesznet Jánosné lett.

 

Kávészünet a presszóban

1959. januárjában írta az újság:

"Szőnyi Lászlóné úszódi asszony két kisgyermekével utazott a zsúfolt vonaton. Mindkét gyermek néma. Az útitársak kérdéseire Szőnyiné elmondja, hogy most hozza haza Bandikát és Marikát Szegedről a Süketnémák Intézetéből. Megmutatja a gyerekek füzeteit is, amelyben a gömbölyű betűk arról tanúskodnak, hogy kitűnően írnak a gyermekek. Bandika első, Marika második osztályba jár.

Az intézetben az ápolók és a tanárok önzetlenül, áldozatkészen végzik munkájukat. Az intézetben ruhaneművel és más egyebekkel is ellátják a gyerekeket, ezzel is segítik a szülőket.

A vasúti kocsiban száll az elismerés hangja. Az emberek bólogatnak, az arcokon a meghatottság tükröződik."

Ők Kanalas Jánosné Szőnyi Ilona testvérei.

 

1959. szeptember

"A budapesti Pátria Nyomda patronálja az úszódi Dózsa Termelőszövetkezetet. A tsz tagjainak nagy örömben van részük, meghívták őket kétnapos budapesti látogatásra a mezőgazdasági vásár idejére."

1959.október

"Falusi takarékszövetkezeteket szerveznek a közeljövőben a dunapataji és úszódi földműves szövetkezetekbe. A takarékszövetkezetek komoly segítséget nyújtanak a falusi gazdáknak."

Az első takarék Uszódon a  Széchényi utcában volt, Felnagy Kari mostani háza helyén. Dolgozott itt kezdetben nagyapám Kovács János, Szabó Gergelyné Simon Margit, Kopasz Lászlóné Ignácz Julianna.

Már említésre került előző bejegyzésemben, hogy 1960. telén megalakult az Egyetértés mgtsz.

1961. januárjából

"Az ólomszürke égből finom hópelyhek szállingóznak, a természet mozdulatlan, téli álmát alussza. Bent a székházban már ringó búzatengereket, érett kukoricacsövet lát a képzelőerő.

Az irodában kis társaság gyűlt össze az újságíróval együtt.

Nagy Zoltán fogatos brigádvezető viszi a szót: - Nem lesz könnyű az első esztendő. Sok apró parcella, bennük más-másfajta növény. De jövőre másképp lesz, táblásítunk.

A másik két fiatal parasztember, Szabó László és Samu Sándor nagyokat bólogat erre. Bátor tervezés folyik a tagok között.

-Először veszünk egy Zetort, majd megvásároljuk az épületet székháznak, aminek most a szobájában vagyunk.

-Gyümölcsöst szeretnénk telepíteni. Szakemberünk van, hisz tagjaink között tudhatunk kiváló gyümölcstermesztőket, mint Benedek Sándor, B.Tóth Lajos, Greksa Ignác.

-Ne feledkezzünk meg a paprikáról sem. Száz hold lesz belőle. Vetünk még korai burgonyát, borsót.

Kint közben eláll a hóesés."

 

1961. március

"Az uszódi Egyetértés Termelőszövetkezet gazdái nagy lelkesedéssel kezdtek munkához. Olyan a határ, mint a megbolydult méhkas. Elvetették már a mákot, földbe került a borsó, sőt a tavaszi árpa java része is.

A szigeten 3200 kéve nádat vágtak, amelyet majd tetőfedéshez használnak fel. Takács István munkacsapat vezető mellett szorgoskodik Borsi Mózes, Tóth Gy. Lajos a fiával és Vass Sándor bácsinak is kijött a gyereke segíteni. Hatalmas kévékben áll körülöttünk a megtisztított nád. A munkacsapat vezető lelkesen magyaráz.

 

Takács István

- Elég lesz a nád a ló- és tehénistálló tetőzetéhez. Ezen felül építünk juhhodályt is.

Elbúcsúzunk, s az emberek szorgosan hajolnak ismét a kévék fölé."

 

1961. áprilisától "oldalkocsis motorkerékpárokkal szállítják Kalocsáról a péksüteményt a község élelmiszereket árusító földműves szövetkezeti boltba."

A tsz-ben dolgozó asszonyok tavasztól őszig ritkábban sütöttek kenyeret, a péksütemény pedig a falusi embernek különlegesség is volt! A gyerek, ha ment iskolába megvette, megvolt a reggelije, tízóraija.

Megosztás a facebookon