Ugyan az, mégis más

Ugyan úgy indulunk az ebédfőzéshez, mint tegnap, de a megfőtt krumplit harmadoljuk. Az egy harmaddal ugyanúgy járunk el, mint már leírtam.

A két harmad krumplihoz teszünk egy jó kanál fagyos zsírt /ha van, kacsa zsírt/, ütünk bele 1 tojást, sózzuk, összedolgozzuk. A lisztezett nyújtódeszkán fél ujjnyira nyújtjuk. Rombusz alakokra daraboljuk. Forró zsiradékban kisütjük, papírtörlővel bélelt tálra szedjük. Lekvárba mártogatva is finom.

Ugyanezt a tésztát nyújtás után a kés hegyével berácsozzuk, nagy pogácsa szaggatóval kiszúrjuk, zsírozott tepsibe helyezzük, tojással megkenjük, 180 fokra hevített sütőben szép pirosra sütjük.

Ha sietünk, nem kell kiszaggatni a tésztát, hanem nyújtáskor figyelünk arra, hogy beleférjen a tepsinkbe. Ugyanúgy rácsozzuk, akár a szeletelés helyén mélyebbre nyomjuk a kést, majd tojással való bekenés után sütjük.

Nem akarunk a krumpli levéből gombóc levest? Akkor a teljes krumpli mennyiséget a tésztához használjuk, ám a levet akkor is kár kiönteni.

Főzhetünk bele fehér paprikát, paradicsomot, zeller, zöldség zöldet, mehet rá a már említett vöröshagymás rántás, valamilyen tészta, és kész a leves is, mire kisült a pogácsa.

Öreganyáink igyekeztek jól lakatni a családot olcsón, gyorsan, főleg a nyári időszakban. 

Természetesen majd hús ételeket is leírok, de mint az elején említettem, előbb a kettő az egyben típusúakat veszem előre. Azt is meg kell említenem, hogy régen nem létezett olyan, hogy valaki ne készített volna levest ebédre, vagy vacsorára.

Az egyetlen eset talán, paprikás krumpli főzésekor történt, de az sem mindenütt, ám akkor utána készítettek valamilyen tejes ételt, pl. tejes reszelt, tejbe rizs, stb.

Megosztás a facebookon