Széthurcolkodás

Amint tegnap írtam, a tyúkverőzéssel és a reggelivel csak a vendégeknek volt vége a lakodalomnak.

A segítségek, akik most már a legközelebbi rokon férfiak, asszonyok voltak, otthon előbb ellátták az állatokat, megfejtek. Egyszóval elvégezték a reggeli feladataikat. Hétköznapi ruhába öltöztek és ezután mentek vissza a lakodalmas házakhoz.

Az asszonyok elmosogatták a reggelinél használt edényeket. Szétválogatták, melyik melyik szomszédé, rokoné, majd a ruháskosarakban mindent visszavittek.

Ugyanígy tettek a poharakkal, evőeszközökkel.

A férfiak előbb szétszedték az összeütött padokat, asztalokat. Ha volt asztal a szomszédságból, hazavitték. Az ő feladatuk volt a kazánok, bográcsok elvitele is. 

Ezután következett a sátor szétbontása. A kölcsönkért oszlopokat, ponyvákat kocsira rakták, ha messzebb kellett vinni, ha csak a közelbe, akkor a vállukon szállították.

Közben azért megittak pár pohár bort. Néhány nóta is elhangzott.

Mire végeztek, már delet harangoztak. Étel már nem igen volt ekkor, esetleg egy kis süteménnyel kínálták meg őket. 

A mosogató asszonyoknak, ha éjszaka nem fizették ki őket, ekkor még elküldték a járandóságukat, egy kis süteménnyel a gyerekeknek.

Véget ért a lakodalom.

A gazdáék csak most feküdhettek le egy kicsit aludni, az állatok esti etetéséig.

Az új menyecske most aludt először az ipáéknál. 

Nászút akkor természetesen nem volt. Elkezdődtek a dolgos hétköznapok. Édesanyámék május 4-én kukoricát mentek vetni édesapám szüleivel.

 

Munkámban igyekeztem a képek segítségével szemléletessé, elképzelhetővé tenni azt, amit már a mi korosztályunk sem látott. Ebben nagy segítség volt az Uszód honlapján levő régi, valamint a Gubbantós fesztiválokról készült  nem is olyan régen készült képek. Ajánlom őket mindenki szíves figyelmébe, akit érdekel!

Kivilágosodott, kezdődhet a tyúkverőzés

A vőfény összetrombitálta a vendégsereget, akik ekkor már jobbára csak fiatalok voltak. Sorba álltak, de ekkor már mindegy volt, hogy hogyan.

Elől a vőfény ment azzal a lánnyal, akit ő hívott magával a lagziba, neki átadta a vőfény botot. Ez is jelentett ám valamit!

A menet végén mentek a zenészek. Végig táncolták az utcákat, az utca sarkokon körben, majd párokban táncoltak.

Persze, hogy  muzsikaszóra megint összeszaladt a falu, nézték a tyúkverőzőket. Most láthatták először "újembörként, újasszonyként" a tegnap még vőlegényt, menyasszonyt!

Akkor a falu főutcájának a mai Árpád utca számított, arra biztosan elkerültek.

Egészen a fiús házig táncoltak, ahol már terített asztallal, a vacsora megmelegített maradékával várták a táncban megfáradt vendégsereget.

Azok leültek, jóízűen megreggeliztek, a férfiak ittak néhány pohár bort. Ezekben a lakodalmakban nem igen volt maradék. Még egyet-kettőt táncoltak, majd megköszönve a vendéglátást elköszöntek a gazdáéktól. 

Illett is, hiszen itt volt az állatok reggeli etetésének az ideje, még akkor is, ha ezen a reggelen a fiatalokat az idősebbek egy kissé kikímélték.

A gazdák kifizették a zenekarokat, azok is haza mentek, hisz igazán elfáradhattak a mulattatásban.

Ám itt még nem ért véget ez a nap!

Lassan hajnalodik

Bent a sátorban ismét tetőfokára hágott a hangulat.

Előkerült megint a cifra párna. Kezdődött újra a párnatánc.

Ez különösen kedvelt volt, hisz ekkor lehetett legálisan csókot lopni.

Persze volt ennek hátulütője is! Ahhoz is oda kellett hajolni, aki nem volt a szívnek olyan kedves. No de találékonyak voltak akkor is! Biztos, hogy ezért került be a táncba az a fordulat, hogy akár a legény, akár a leány csak úgy tett, mintha letette volna a földre a párnát, ám az utolsó pillanatban elkapta a letérdelő elől, aki a földre huppant. Persze mindenki mosolygott rajta, viccelődtek, ugratták. Ő sem hagyta magát, legközelebb ezt ő is eljátszotta  ezt a figurát. 

Lassan pirkadni kezdett. Ekkor a fiús háznál lévő vendégek lassan átszállingóztak a lányos házhoz, hisz itt volt az új pár.

Na ekkor aztán, ha lehet, még fokozódott a hangulat! Körben, párokban táncoltak, vonatoztak. Akkor azokat a játékokat, amit még ma is játszanak a lakodalmakban, nem játszották. A táncra, mulatásra koncentráltak.

 

Éjszakai mulatás

A menyecskék, lányok körbe álltak, a zenekarral együtt énekeltek, táncoltak. A lányokat a legények párba hívták, táncoltak, lekérték egymástól. Forgott, pörgött az egész vendégsereg.

A férfiak a söntésben iddogáltak, énekeltek, mulattak. Egy muzsikás odament hozzájuk, elhúzta, fújta bárkinek a nótáját egy kis plusz pénzért. 

Ide lánynak, asszonynak nem illett beállnia!

 

Mulatás pirkadatig, a tyúkverőzés

Folytatódik a mönyecske tánc

Nálunk Uszódon, a szomszéd Foktőn és Dunaszentbenedeken egyforma volt a táncoltatás. A zenészek mindig egy lassabb, majd egy gyors csárdást húztak minden táncoltatónak, majd abbahagyták a zenét. Ekkor az új asszonyt a táncoltatók megölelgették, jókívánságokat mondtak neki. Ezután a férfi odalépett a tányéros asztalhoz, és abba tette a zenészeknek szánt pénzt. Az ajándékot még mielőtt az új asszonyhoz léptek volna, a kosárba helyezték. A vőfény ekkor elkiáltotta magát ismét:Eladó az új asszony!

A táncoltatás rendje:

Az első tehát a vőfény volt, majd következtek a násznagyék, ezután a legközelebbi, majd távolabbi rokonok, leány, fiú pajtások, az új asszony ipa, napa zárták a sort. 

Ezután a vőlegény és új asszony tánca zárta a táncoltatást.

Ekkor léptek oda a következő táncoltatók. Az előző kör férfi tagját pedig a másik asztalhoz invitálta a vőfény és a násznagy egy pohár borra.

Ennek a táncoltatásnak a táncrendjét nagyjából még most is betartjuk. 

Ha az új asszony árva, félárva volt, a násznagy leültette egy székre, s következő lassú nótát húzatta el neki:

"Ha kimegyek a temető mély árkába,

ráborulok édesanyám fejfájára.

Kelj fel anyám, kelj fel, kelj fel a sírodból!

Nézd meg milyen menyecske lett a lányodból!"

Én már nem tudom ennek a dallamát, de édesanyám kis gondolkodás után még elénekli.

Ha a vőfény látta, hogy az új mönyecske elfáradt, leültette, egy hallgató nótát húzatott neki.

Ez történt akkor is, ha olyan következett a táncoltatásban, aki már idős volt a tánchoz, vagy beteg. Ekkor hangzottak el azok a műdalok, nóták, amelyek szívhez szólóak voltak, kicsit elcsitították a heves táncot, hogy utánuk annál nagyobb lendülettel lehessen folytatni a táncot. Az egyik ilyen nóta volt a Vén cigány. Nekem megvan a teljes szöveg, 1932-es kézírással. Ide most nem írnám le, mert hosszú.

Amikor már mindenki táncoltatott, az új asszony elvette az asztalról a tányért, amiben a pénz volt, letakarta a kötényével, odavitte a zenészekhez, átadta nekik.

Az új pár megfogta a ruháskosár egy-egy fülét, amiben az ajándékok voltak,/ fejkendő, ingnek való,selyemkendő, ágyterítő, beliner kapca, 6db. tányér, stb./ hangos szóval megköszönték mindenkinek az ajándékokat, majd bevitték az egyik szobába, ahol vagy a nagymamára/szülére/, vagy másik idős rokonra bízták. Így neki is volt fontos dolga ezen a jeles napon.

Ezután a koszorúsokkal együtt átmentek a lányos házhoz, ahol minden ugyan így történt.

Táncoltatás után frissen sült fasírttal, házi sós kiflivel kínálták körbe a vendégeket. Ettől új erőre kapva fergeteges tánc kezdődött!

 

Ezek a fényképek a Gubbantós fesztiválokon készültek, szereplői az uszódi néptánccsoport és egy fiatal kalocsai táncos pár