Amikor még kézben vitték ki a halottat

                                               /Magyar Néprajzi Lexikon/

Eddigre a falu bognárja kifaragta kemény fából a fejfát /nálunk gombos fának mondják/,rávéste az elhunyt nevét, régen az életkorát, később a halálozás évét, esetleg, ha feleség volt, mennyi időt töltött házasságban, kivel. 

Uszódon a reformátusoknál háromféle lehetett a fejfa teteje: kocka, gömb, tulipán. Más volt a férfi, a nő és a fiatal jelölése.Utána lehet nézni a Néprajzi lexikonban.

Katolikusoknál fa keresztet faragott, ugyanígy a megadott adatokkal.

A sírnál deszkákra lehelyezték a koporsót, a gyászolók körülállták. A temetés további része nem különbözött a mostanitól.

A férfit mindig, ha szemben állunk a sírral, a bal oldalra tették, a nőt a jobbra.

Az elhantolásnál ismét azok a férfiak segítettek, akik azt kiásták. Ismét egymás kezébe adták a lapátot. Fejhez leszúrták a gombos fát, vagy keresztet. Elhelyezték a koszorúkat.

Nagyon régi korban, a sírhantra a protestánsoknál szokás volt, hogy facsemetét ültettek. Ez általában szomorú fűz volt.

Bár az egyház jelképei között szerepel a pálmafa, ami hasonlít erre, talán inkább nálunk reformátusoknál mégis ebből az ősi hagyományból maradt fenn a mai időkig, hogy a síremlékekre szomorú fűzfa rajzolatát is vésik.

 

Megosztás a facebookon