Téli esték, kora tavaszi morzsolás

 

Tóth Julianna 16 évesen /Szabó Anikó édesanyja/

 

Téli estéken a padlásról, vagy a góréból egy-egy kosár kukoricát lehoztak, azt lemorzsolták. Ez pár napra elég volt az állatoknak.

Vagy a kezükbe fogott morzsolóval, vagy egy csutka segítségével végezték ezt a munkát.

 

 

1964-ben sok-sok fényképet készítettek falunkban lakodalmakról, munkákról. Ez is akkor készült.

 

Emlékszem gyermekkoromból, mennyit játszottam a lemorzsolt csutkákkal. Kalickát építettem belőlük.

Ahogy nőtt a vetési terület, szükség lett a hatékonyabb munkavégzésre. Először a kézzel hajtott morzsolók terjedtek el.

Édesapám nagyapámét később villanymotorral hajtatta meg, még ma is működik, szükség esetén használjuk is!

 

Azután kis, traktor működtette morzsolók is megjelentek. Nálunk Szalai Feri bácsi volt a fűrészes is, a morzsolós is.

Kora tavasszal beállt hol az egyik, hol a másik udvarra. Addigra ott volt a család apraja, nagyja. Mindenkinek akadt tennivaló!

A férfiak a góréból hordták kosarakkal a géphez a csöves kukoricát, amit a gyerekek raktak tele. Az asszonyok "etették", dobálták a garatba. Idősebb férfi a kijövő csutkát vasvillával kotorta ki a szem közül. Ismét férfiak zsákokban felhordták a szemes takarmányt a padlásra.

 

A kukoricának minden részét felhasználták.

A szárat késő ősszel a férfiak csumavágó kapával kivágták, összekötözték, kúpokba rakták. Amikor ráértek, behordták az udvarokra. Ezt, akár csak a csuhét a tehenek, birkák etetésére használták. A kemény szárat, amit már nem tudtak azok tovább rágni, kiszedték előlük, összekötötték, megszárították, majd a kemencében fűtöttek vele. Ez volt az "ízék".

A csutka végén maradt szemeket előbb még kézzel lemorzsolták, majd begyújtáshoz, fűtéshez használták.

Ebből készítettek a kislányoknak csutka babákat is!

 

 

A kukorica munkáihoz nem szoktak napszámosokat fogadni, hanem a családdal és a segítségekkel végezték el.

 

Megosztás a facebookon