Nemes Ferenc képe

 

A háború utáni években igyekeztek a gazdák talpra állni. Ám falunkban is, mint az országban mindenütt megkeserítették, gyakran ellehetetlenítették előbbre jutásukat, életüket a beszolgáltatások, a "padlássöprések". A "kulákokat" kitelepítették más házakhoz, vagy hozzájuk telepítettek családokat, elvitték az utolsó marék lisztet is. Egy ilyen alkalommal a nagymama /szüle/, miután már könyörgött a rekvirálóknak, de nem hatotta meg őket, azt gondolván, hogy azok elmentek, s nem hallják őt,  jól elkáromkodta magát, s kívánta azokat mindenhová. Persze, hogy még meghallották!  Azon nyomban börtönbe vitték. A háborúban megbetegedett fia közben meghalt /1951./, de még a temetésére sem engedték haza.

 

"Miután az állam 1948-ban bekebelezte az iskolákat, 1951-ben az egyházi tulajdonú földterületek következtek. Ám az uszódi reformátusok a legsötétebb nyomorúságban is igyekeztek talpon maradni.

1952. április 2-án ünnepélyesen felkapcsolták a templomba bevezetett villanyt.

1955-ben Gál István lelkipásztor 25 éves szolgálat után távozott a gyülekezet éléről. Helyébe "Balogh esperes úr", ahogy az uszódiak emlegetik, érkezett családjával.

1956-os forradalom emlékét egy boríték hátoldalára írt feljegyzése örökítette meg:

"Álmainkban sem mertük volna gondolni, hogy 1956. - igaz fájdalmas áldozatok árán, - de magyar népünk életében a nagy változások, a nagy fordulatok esztendeje lesz, amelynek következtében könnyebbé válik már-már alig vonszolt magyar életünk! Kishitűek voltunk, Isten megszégyenített bennünket váratlan ajándékaival, hatalmasan cselekedve velünk, úgyhogy az egész világ csodájára lettünk..."

                                                                                         /P.Szabó Barnabás munkája nyomán/

A faluban forradalmi, fegyveres események nem történtek. 

Azonban a Községházán tartott iratok nagy részét elégették. Ezért található nagyon kevés adat ott a falu életéről.

Egymást követve 3 termelő szövetkezetet is alakítottak a gazdák. Az első kettőt önszerveződés alapján. A legelső a Zója volt, ezt követte a Dózsa. A szövetkezetbe elsősorban a kevesebb földdel bírók léptek be, hogy egymást segítve jussanak előbbre. De egyik sem volt hosszú életű.

1960-ban agitáltak a következő tsz-be való belépésre. No, ez már nem önkéntes alapon történt! Kevés gazda volt, aki meg merte tenni, hogy ne lépjen be! Nehéz dolguk is volt végig. Még gyermekeik életére, tanulási lehetőségeire is kihatott ez a tettük. 

Így alakult meg az Egyetértés Mezőgazdasági Szövetkezet. Megalakulásától kezdve Holló Mátyás volt az elnöke. Nyugdíjba is innét ment.

Fájó volt, hogy a lovakat, ökröket, kocsikat, földművelő eszközöket be kellett adni a közösbe.

A népesség alakulása

1949-ben a faluban 583 ház volt.          1960-ban 581 ház

1 szobás 413 db                                                  371 db

2 szobás 157 db                                                  193 db

3 - vagy több szobás 13 db                                    17 db

1960-ban 1852-en éltünk Uszódon.

 

Megosztás a facebookon