Festett kemence szája a katlannal, három lábú vas lábassal, sarokban a sütőlapáttal.

 

A kisült kenyeret a lapáttal kihúzták a kemencéből. Már oda volt készítve a hideg víz, amivel kézzel megmosdatták. Ettől lett a héja fényes, ropogós.

 

A kenyeret kenyeres kosárban tartották, vászon abrosszal takarva. Annak ki kellett egy hétig tartani!

 Amikor már száradt volt, akkor készítettek bundás kenyeret, mert kevesebb tojást vett fel, vagy pirítós kenyeret fokhagymásan kacsa zsírral, esetleg kenyérmorzsát.

A kenyér szent volt, abból egy morzsa sem dobódhatott el!

Megosztás a facebookon

                                                                                                                                                                 

                                                                             

Kolbászos kis cipó                                                              Tejfölös lángos

Ezek kisütése után  a kenyeret a sütő lapátra borították, majd megvágták. Nálunk a kereket oldalt, a veknit középen fent 2 -3 metszéssel. A tetejét kézzel hideg vízzel megmosdatták, így került be a kemencébe.

 

  A kemence hőmérsékletétől függött, hogy a száját rátették, levették, a kenyeret közelebb tolták e a parázshoz. Ezt a tészta emelkedése mutatta meg. Ha nem megfelelően figyeltek ezekre, a kenyér lapos, esetleg égett lett.                                                     

 

Megosztás a facebookon

                                                     

                                             A füstös konyha a kemence szájával, berakott tűzhellyel    

Amikor a tészta megkelt, kezdődött a szakajtás. Ez azt jelentette, hogy, ha több kenyeret sütöttek, a teknőből, vajlingból egyre való mennyiséget kiszakítottak kézzel, s ezt lisztezett deszkára helyezték.

Ezt aztán elkezdték gömbölyíteni, forgatni, gyúrni. Eközben a tészta simult, légbuborékok szaladgáltak a kéz alatt, s közben érdekes, jellegzetes nyikorgó hangot adott. 

Amikor megfelelő simának ítélték a tésztát, belehelyezték a veknis kosárba, vagy a szakajtóba, majd ráhajtották a ruhát. Így tettek a többi kenyér tésztájával is. Megint betakargatták, ismét a kétszeresére kelesztették.

Közben volt idő a lángosok elnyújtására, a kolbászos kis cipók elkészítésére.

A kemence már majdnem megfelelő hőmérsékletű, ekkor először a lángosokat, kis cipókat tették be sülni. A lángost tejfölösen, fokhagymásan fogyasztották, a cipók a gyerekek reggelije lett. Persze nem minden alkalommal sütötték mindkettőt!

 

Megosztás a facebookon

Hajnalban kezdődött a tészta dagasztása. Langyos vízbe szakajtó lisztenként egy marék sót olvasztottak. Ezzel olyan állagúra elegyítették a tésztát, hogy az összezárt ököl ne könnyen menjen bele. Ezután két ökölbe zárt kézzel addig gyúrták, dagasztották, átforgatták, míg a tészta el nem vált a kéztől és az edénytől is. A kéz teljesen tiszta lett.

Ekkor a tésztát ismét letakarták, még dunnát, vánkost is tettek rá. Így a duplájára kelesztették.

Közben befűtötték a kemencét rőzsével, ízékkel. Az ízék a szarvasmarhák által már lerágott, előlük összegyűjtött kukorica szár. 

Közben megkelt a tészta. Előkészítették a szakajtókat, veknis kosarakat vászon ruhákkal kibélelve.

 

Megosztás a facebookon

              

A lisztes zsák fehér jutából volt, rajta a gazda monogrammja.

Este a lisztet dagasztó teknőbe vagy vajdlingba öntötték, közepébe mélyedést készítettek úgy, hogy a lisztet középről az edény széle felé felhúzták. A boltból hozott élesztőt kevés langyos vízben ekeverték, ebbe a lyukba öntötték. Ekkor fogták a sűrű szövésű szitát.

Meglangyosították  a komlós, kovászos ázalékot, s a levét a szitán keresztül szintén a mélyedésbe csurgatták. A liszt széléből egy keveset ebbe a masszába kevertek, de csak annyit, hogy folyós maradjon. Rárakták a kovászfát, arra ruhába csavart meleg cserepet, majd vászon abrosszal letakartá. Hajnalig meleg helyen pihentették.

 

 

Megosztás a facebookon

Minden kenyérsütésnél a tésztából egy öklömnyit kivettek, amit papírra tettek, ott az megkelt úgy, hogy a közepe üres lett, a külseje egy hét alatt megszáradt. 

A sütés előtti napon kivettek egy marékkal a komlós élesztőből, ezt a megkelt, megszáradt tésztát is összetörték, hideg vízben leáztatták. Erre minden háznál külön kis fazekat vagy lábost rendszeresítettek, amit másra soha nem használtak.

Délután átszitáltak egy szakajtó/vagy 2-3/ lisztet a kamrában lévő lisztes zsákból. Egy szakajtó kb. 3 kg lehetett.

Megosztás a facebookon