A reggeli végeztével a fiatal asszonyok, lányok fölhuzakodtak, s mentek a belet mosni. Már a gyereklányok is be voltak fogva ebbe a munkába. Ők hordták a vizet a bélmosóknak, kis bögrével öntözték a bélbe. A tisztításhoz sót, ecetet, de még frissen darabolt vörös hagymát is használtak, későbbi időkben ultra mosogató port. Azt mondták, akkor tiszta a bél, ha a falhoz dobva ott marad!

Az idősebbek meg a gazdasszony az ebéd főzéssel voltak elfoglalva. Tisztították a zöldséget, krumplit,reszelték a tormát, rakták föl a levest, amikor a májat levették a bélről, azt feldarabolták, majd amikor adtak a férfiak pecsenyének valót, azt sózták, sütötték.

Az ebéd hagyományosan disznó csont leves,  a levesből kiszedett húshoz torma és paradicsomszósz, májpörkölt krumplival, pecsenye volt.

Előzőekben említettem, hogy én könnyítek a dolgomon, mert előre veszek csontot levesnek, pecsenyének oldalast, sőt előző nap megtisztítom a levesbe való zöldségeket is, így a reggeli után rögtön mindent feltehetek főni. Májpörköltet nem főzünk már, mert senki nem szereti nálunk. Helyette májat sütök fokhagymásan, borsosan a pecsenyét kiegészíteni. A tormát a húshoz boltban veszem, bár a frissen reszelt sokkal ízletesebb,ám nagyon erős, paradicsom szószt frissen készítek.

Mire az ebéd elkészült, úgy 2 óra körül, a férfiak már fölrakták az abálni valót. Ebbe a hurkába, disznó sajtba kerülő húst, valamint az abált szalonnának valót tették. Erre ebéd közben is figyelnie kellett valakinek.

Az asszonyok is végeztek a béllel, mindenki leült ebédelni. Friss kenyér, savanyúság is került az asztalra. Fogyott a zsíros ételre a fröccs is!

 

Megosztás a facebookon