A vánkusok singölése alatt rúzsaszín mög világoskék, esetleg sárga selyöm vót.

A kevés idejig tartó vendéglátás után mögint a vőfény szót:

Tisztőtt jó urak mög jó asszonyságok!

Figyejjenek rám, mer kentökhő szólok!

Tuggyák kentök, hogy messzi fődrű gyüttünk,

de vissza is kő mönnünk, még be nem sütétül.

Vőlegényünknek kő valamit vinni,

mivee mögunt má subába háni,

kedvesinek ágyát kívánnya má látni.

Sublattyát, dunyháját, vánkusát,

mög hogy puha lönne, belévaló tollát.

Szívesköggyenek hát kezünkhő anni,

aszt, hogy mi a zára, ki fogjuk fizetni!

Ekkó a lányos ház vőfénye is végre szóhó jutott.

Tisztőtt vőfény uram, engödelmet kérök,

azon készületökkee mink nem vagyunk készök.

Most kűttem ee segíccségöt híni.

Csakugyan a fonók össze vannak híva,

tollukér a csirkék rosta alá csukva.

Csak kis türelöm kő, hogy eekészűjjenek,

a zárátú pedig sémmit sé féjjenek!

Ez arra vót jó, hogy még égy pohár bórt a zembörök, legényök mögigyanak. Asztán hozzáfogtak a kocsira való húrcókodáshó. Mikó mindön fönn vót, mindönki főűt rá. A fijús ház vőfénye így köszönt ee.

Eevégesztem mindönt, most haza indulok.

Tögye szöröncséssé a jó Isten utunk,

hogy szöröncséssen haza vihessük a mönyasszony ágyát.

Aggyon a zúristen víg jó éccakát!

Megosztás a facebookon