A régi paraszti életben hetente egyszer sütöttek kenyeret. A család nagyságától függően egyet, kettőt, hármat.

A kenyér sütése nyáron a házi élesztő készítésével kezdődött. A "szügetbű", /a faluval szemben található dunai szigetről van szó/ komló virágát hoztak, amit megszárítottak, szétmorzsoltak.  

A vízi malomból élesztő korpát vettek.

A heti kenyérsütésnél kicsivel több lisztet használtak, amiből szakajtás után félretettek egy kicsit.

Ezt a tésztát egy marék komlóval, élesztő korpával, vízzel összegyúrták. Minden háznál volt fonott élesztő szárító, amire ebből  tésztából markonként kiraktak,majd megszárítottak. A száraz "göcsörtöket" széttördelték, újra szárították, míg nem csörgött. Ekkor ritkán szövött vászon zacskóban száraz, szellős helyen felakasztották.

Ebből annyit kellett nyáron készíteni, hogy a téli sütéseket is kiállja. Ez adta a kenyerünk jellegzetes ízét.

Megosztás a facebookon