Egy nagyon-nagyon régi kép Uszódról.

A középső asszony a legidősebb, őt óvón, féltőn karolják át a fiatalok. Keze imára kulcsolva. Az asszonyok sötét ruhákban vannak, míg a fiatalember a régi fehér bő gatyában, fehér ingben, fekete kalapban. Ünneplőben. De valaki már hiányzik a képről!

                                               / A kép Uszód honlapján megtalálható /

Az 1800-as évek közepétől vált szokássá a kőből készült síremlékek állítása. Laposan megmunkált, felül lekerekítettek. Még most is láthatunk néhányat a temetőnkben. Párat, volt tiszteletesek síremlékét a református templom udvarán helyeztek el. Az 1920-30-as évektől magasba törő csiszolt kövek terjedtek el. A módosabbak családi sírhelyeiket kovácsolt vas kerítéssel vették körül. Majd, ahogy egyre rétegződött a falu, itt is megjelentek a családi kripták. 

Abban a régi, istenfélőbb világban, nem jutott ki mindenkinek a leírtak szerinti temetés, síremlék, hisz a vallás szerint ez megvetendő cselekedet volt. Az öngyilkosokat nem temette el a pap, s a temetőt körbekerítő árok partjára temethették csak el.

A temetőket mindig a falvak határában jelölték ki. Így volt ez a mi falunkban is. Csakhogy akkor a falu a nagy bolttól alig terjedt pár házzal D.benedek felé a fő utcán! Így a régi temető az Attila utcától D.benedek felé, a mai Szabadság utcától befelé terjedő területen volt. Az 1800 évek végéig használták. A falu túl nőtte. Újat kellett kijelölni. Amikor a régi temetőben nyugvóknak már a hozzátartozóik is elhaltak, a területet beépítették.

Megosztás a facebookon