Az első sor két szélén Szabó Bözsi, Nemes Juliska, a legfelső fiúk sorában Holló Matyit ismerem meg.

 

Az idő fonalán még nem érkeztünk el eddig az évig, 1960-ig.  A Templomépítők című részben az 1820-as években hagytam abba a falu, s vele a református egyház történetét.

Eleink hiába igyekeztek olyan templomot építeni, amely megáll az idő viharában, mindig szükség volt a következő évtizedekben is vagy felújításra, vagy a templomhoz tartozó épületek bővítésére, renoválására.

1845-46-ban az ablakokra vastáblák kerültek.

1847-48-ban a viharos idők ellenére is 50 000 darab téglát égettettek, aminek egy részéből kerítést, raktárt építettek.

Már történt arról említés, hogy minden időben nagy hangsúlyt fektettek a gyermekek, fiatalok oktatására.

Épp ezért 1848-49-ben új iskolaépületet emeltek,  /leányiskolát/, valamint tanítói lakot, /2 szoba, konyha, kamra/.

1852-53-ban a fiúiskola került bővítésre, javításra.

Megjegyzem, hogy a ma élő idős emberek sem emlékeznek már erre a felosztásra. Koedukált /fiúk, lányok együtt/református iskolába jártak a mai 80-90 évesek.

Nem vagyok biztos benne, kiket ismerek közülük. Aki tudja, mondja!

 

 

Már Decsi Gábor lelkész egy nagy templomról álmodott. Ám az ő lelkészi ideje alatt ez nem valósulhatott meg.

Kálosi Géza munkálkodása sem telt építés, javítás nélkül. 30 000 darab téglát is égettetett 1873-ban. 

Mivel képviselő testületi tag is volt, az ő nevéhez fűződik az az indítvány, hogy a heti vásárok ne legyenek ingyenesek, és az ott szedett helypénzt a két felekezet között osszák fel.

Szintén ezen az ülésen határozták el, hogy két országos vásárt is tartanak, aminek a helypénzét is az egyházak kapják.

Ebből egy vásár szeptember első hétfőjén még 1956. után is megtartatott. 

Látjuk, mekkora erőfeszítéseket tett a lelkészek irányítása, vezetése mellett a gyülekezet álmuk, a nagy, szép templom megvalósulásáért. Ezt majd Orosz Endre lelkész viszi véghez.

Megosztás a facebookon