Benedek Péter 1932-ben festett képén Símó Lajost festette meg

 

Uszódot, mint sok ezer községet az országban, hajdanán a választott bíró vezette. 1848 előtt valószínűleg évente választott a nép bírót az év első napjaiban.

A megtiszteltetésnek számító nehéz tisztséget értelmes, meglett korban lévő, módos parasztemberek viselték.

Uszódon öregbírónak titulálták. A módosság egyik külső jele a hosszú szárú pipa használata volt.

Az öregbíró nemcsak közigazgatási, hanem helyi igazságszolgáltatási feladatokat is ellátott. A lakosok hozzá fordultak egymás közötti vitáikkal, perpatvaraikkal.

Ha ítéletébe nem nyugodtak bele, tovább vitték ügyüket az érseki úriszék elé.

A bíró nem egyedül ítélkezett és a falu dolgaiban sem egyedül döntött, hanem esküdttársaival közösen hozta meg határozatait.

Az esküdtek testületét Tanácsnak emlegették. A határozatok végén legtöbbször feljegyezték a döntéshozatalban részt vett tanácsbeli esküdtek nevét, vagy röviden megjegyezték a bíró neve után "és a Tanács".

A fölöttébb nagy horderejűnek tartott ügyekben a bíró és a tanács sem érezte magát feljogosítottnak. Ilyenkor a "közlakosokat" is bevonták a határozathozatalba.

Ez vagy népgyűlés szerűen történt a teljes gazdatársadalom bevonásával, vagy a "közlakosok" közül meghívtak néhányat a tanácsbeliek ülésére.

Talán az utóbbi változat lehetett a gyakoribb.

 

 A képen Nyaka Jani bácsi látható, Nyaka Erika, Nyaka Attila, Nyaka Jani nagyapja

 

Közlakosok jelenlétére is szükség volt pl.  -a pásztorfogadáshoz,

                                                             -a földesúrral kötött egyezségek megmagyarázásához,

                                                               -értelmezéséhez,

                                                               -életbe léptetéséhez. 

 

                                                                                                                            /Bárth János nyomán/

Megosztás a facebookon