Ijen házakba laktak a módosabb úszódijak. Ez még eehagyatottan is őrzi a régi jellegzetösségeijit, szépségit.

No, de a lakodalomba épp a párnatáncot járják vagy a szobába, színbe, sátorba. 

Ijenfélék vótak a párnák, amiket égymás elé töttek a fődre. Nem sajnáták űket, pedig rengeteg őtés vót, mire kihímöszték.

Láttyuk, hogy a vacsora hosszan eenyút, igaz, közbe jókat táncótak, mulattak. Lassan eegyütt a zideje, hogy a mönyasszonyt átőtösztessék. Ehhő mindig vótak segíccségeji.

Lévetötte a fehér koszorút, a fekete, később a fehér sejöm szoknyát, fekete réklit, sejömkendőt, amikó má fehérbe esküttek a fehér  réklit, fehér kötőt. Átőtösztették másik főső ünneplős szoknyába, hozzávaló réklibe, mög fekete kötőt kötöttek elibe.

A zújasszonyoknak nem vaarattak előre kontyot, hanem a neki való virágos sejömkendőt tekerték úgy a fejire, hogy kontynak láccon. Eszt nem mindönki tutta mögcsináni, ezér ijenkó az is mönt a zőtösztetésre, aki értött a "tekerőzéshő".

A vőlegénynek nem köllött átőtözni.

Amég ez történt, addig mind a két házná fojt tovább a mulaccság.

A mönyecske ruháhó fekete cipőt, szandált vöttek fő. Amikó má divat vót a csokor, aszt eetötték a fátyollaa  emlékbe, a koszorúvaa égyütt.

Megosztás a facebookon