Ti következtek már kedves leány társak,

 akikkel töltöttem vidáman napjaimat.

Tőletek is nehéz elválásom,

lánykori életem higgyétek sajnálom.

Jertek keblemre kedves leány pajtások,

el kell menni már, az Isten hozzátok!

Velük is összeölelkezett.

Itt is sorba kerültek a rokonok, szomszédok a már a fiús háznál leírtak szerint, esetleg némi változtatással.

Egy itteni koszorús leány kihozta a viaszvirágokat, amit a menyasszony feltűzött a vőlegény kalapjára, a násznagyok kabátjára, a koszorús lányok pedig a választott koszorús legénynek. Felkerült a lányok fejére is a viaszvirágból készült koszorú.

Ezután a vőlegény vőfénye ragadta magához a szót.

No, hát jer velünk, töröld könnyeidet,

hiszen azok úgyis csak örömtől beteltek.

Jöjj, és mond utánam azt a pici verset,

amit én te helyetted mondok csak most meg.

"Bárcsak, mint ez az óra, ilyen csendes lenne,

a hátra lévő pályám ilyen könnyű lenne,

ily szeretettel folyna el az élet,

Isten segítse a szerető szívet!"

Most pedig a násznéphez szólok!

Menjünk együtt Isten hajlékába,

hol szent áldás után békesség reánk szálla.

Vezérelje Isten az egybe kelőket,

áldással halmozza el minden lépteiket!

Útra keljünk most már, és csendesen menjünk,

ezen a nagy úton Isten legyen velünk!

Szívemből kívánom!

Az indulásnak is meg volt a sorrendje. Ma már nem teljesen követik, ha egyáltalán van lakodalmi menet.

Elöl a két vőfény a díszes botokkal, boros üvegekkel, amin a "kúcsos" kalács volt. Utánuk a két násznagy.

A menyasszony egy rokon fiú karján, mögötte a vőlegény egy rokon lány kíséretében. Utánuk mentek a koszorúsok. Nagyon régen nem, de az 1950-es évektől az örömszülők is beálltak a menetbe. Együtt a "nászasszonyok", mögöttük a "nászurak". Hátuk mögött 3-4-en karonfogva menyecskék, idősebb asszonyok, majd a legények, férfiak, akiknél voltak boros üvegek, amiből a nézelődő férfiakat megkínálták, végül a sort a zenészek zárták. Az utat ők végig muzsika szóval kísérték.

/Az is előfordult, hogy a két menet a Községháznál találkozott, ott történt meg minden, ami a lányos háznál volt szokás.  Amikor nem volt még kötelező a polgári házasságkötés, rögtön a templomhoz mentek mentek.  /

 Itt az anyakönyv-vezető összeadta a fiatalokat, majd ezután átvonultak a református templomba. A menyasszony a vőlegény balján állt, mindkettőjük mögött a násznagya. A koszorús lányok helye a templom nyugati, a fiúké a keleti oldal karzatán volt. A vendégek beültek a padokba. Ekkor nem követték az íratlan ülésrend szabályait.  

Megosztás a facebookon