Az előző bejegyzésemben a kezdő képen a Dunára vivő legősibb utcát bemutató fényképet láttuk. 

Íme, a legelső hajóállomás, Simon László által közreadott képeslapok egyikén.

De hajó és állomás sem volt még, amikor a következő térkép készült.

Ez Pedig a Duna Uszódnál, a faluhoz tartozó szigetekkel.

Bárt János úgy határozta meg falunk fekvését, hogy nyugaton a Duna határolja.

Ez igaz, de ősidők óta a falu tulajdona volt a "szüget" is. Itt kaszálók, erdők gazdagították a Uszódot.

Csőszt is tartottak, akinek ott épített a falu közössége egy kis házat.

Innét hordták át dereglyékkel a szénát, a kitermelt, megvett fát, a vadkomló virágát a kenyérsütéshez, a termését az érseki sörfőzdének. Bizony gyakran megesett, hogy mikor a szénát, ágfát közelebb hordták a vízparthoz, hogy könnyebb legyen a dereglyét megrakni, jött egy árhullám, s minden odalett. 

Itt voltak ősi gyümölcsfák, főleg szilva, körte. Ezeket nyáron megaszalták.

A dereglyék gazdáit meg lehetett ezekre a munkákra fogadni. Ők hordták a piacra járó asszonyokat is át Paksra, mégpedig fölfelé ló vontatással.  

Akire még az idősek emlékeznek, Fenyvesi Pali bácsi volt, mesterségére nézve bognár. A ma Pakson élő Pach János nagyapja.

Dolgozni a "szügetbe" az embereket a révészek hordták át a Dunán ladikkal. 

Megosztás a facebookon