Hamis, vagyis ál, mert úgy készül, mint bármelyik hús leves, de nincs benne hús.

Hozzávalók:

2 szál zöldség, 1 szál sárgarépa, ha van, karalábé, 1 kis gumó zeller, de elég a zöldje is, fehér paprika, paradicsom, /elsősorban nyáron, amikor a kertből behozzuk/, 1 kis fej vöröshagyma, 1 fej fokhagyma, 1 kanál zsiradék, ha van kacsa vagy tyúk zsír, csipet törött bors, levestészta.

Tegyük a leveses fazekat levesnyi vízmennyiséggel a tűzhelyre, de számoljunk azzal, hogy majd a zöldségek is beleférjenek. Hagyjuk melegedni.

Tisztítsuk meg, mossuk, daraboljuk tetszés szerint a zöldségeket. A vöröshagymát hagyjuk egészben, a héjából is maradjon rajta, a fokhagyma is egészben legyen. 

Ha nem szeretjük, hogy úszkál a levesen a zöldség, zeller zöldje, kössük fehér cérnával csokorba.

A víz már biztosan meleg, vagy forr, mehetnek bele a zöldségek, só, bors.

Ha megpuhultak és nem szeretjük a levesben a hagymákat, vegyük ki szűrőkanállal.

Tegyük a levesre a kanál zsiradékot, szórjunk rá egy kis törött paprikát, annyit, hogy ne piros, csak sárga legyen.

Főzzük bele az előre kikészített tésztát. Tálalhatjuk!

 

A régi asszonyok, volt, hogy ilyenkor, amíg a leves főtt, nagyon kemény tésztát gyúrtak csak tojással, ezt nagy lyukú reszelőn a nyújtó deszkára reszelték,/mellesleg így készült a házi tarhonya is/ebből főztek a levesbe. A többit zsíron megpirították, dobtak rá egy kis törött paprikát, felöntötték egy kis vízzel, sózták. Amikor megfőtt, kész volt a második fogás is.

 

Bevallom, én nem szerettem a "reszeettkét". 

Megosztás a facebookon