Kaczúr Julis néni és Kiss Pista bácsi esküvói képe

 

 

Szent György napja van! Az állatokat ettől kezdve hajtották a legelőre. 

 

Most még tart a kukorica vetésének az ideje. Április 10-e után lehet kezdeni, s szükségből akár május közepéig is a földbe kerülhet.

Kukoricát őseink az ország más részeihez képest korán kezdtek termeszteni. Ám eleinte csak étkezési célra, a kis kertekben.

Darát, lisztet őröltek belőle. Ebből készült a kukorica kása, a málé, valamint ínséges időkben a kenyérliszthez is kevertek.

Jóval később termeltek annyit, hogy állataik etetésére is használják!

 

A gazdák földjei, kertjei több helyen voltak. Ez egyrészt a földrajzi adottságok miatt, /sok mocsár, láp/a vetésforgó betartása okán, de azért is, ha egy darabot elver a jég, másutt még lehessen bízni a termésben.

 

A vetésnek két módja volt még az 1950-es években is.

 

Az egyik, amikor az ősszel felszántott, tavasszal előkészített talajba ló húzta vetőgéppel került a mag. Ez korszerűnek, hatékonynak számított, hisz egy ember is el tudta végezni.

 

A másik, ősi módon akkor vetették a magot, ha ősszel a földet nem tudták felszántani, esetleg csak a búza helyét "megkeverték". Ez lehetett esős ősz, téli árvíz miatt, vagy betegség esetén is.

Tavasszal kiment a gazda lovas ekével és vele ment egy nő a családból. 

A férfi elkezdte a szántást. A föld hosszában végig borított két ekényit. A harmadik ekenyomba került a vetőmag.

 

De hogy?

A nő mezítláb, kötényében vetőmaggal ment a gazda után. Jobb lábbal kis lépést előre lépett, sarkával lyukat vájt a földbe, a kis gödör mellé lépett ugyanezzel a lábával, miközben a kötényből 2-3 szem vetőmagot dobott bele. Bal lábával betakarta, rálépett, majd ismét a jobb lábbal előre, stb.

Bizony, hideg időben majd lefagyott a lábuk, amikorra végeztek!

Próbálja ki, aki szeretné tudni, milyen állóképességet, ritmusérzéket, összeszedettséget kívánt ez a munka, otthon! Folyamatosan végezve garantált a láb,a csípő megmozgatása!

 

Az ilyen munkák esetén jól jött a kalória a reggeli kukorica kásából, aminek a tetejére vöröshagymát fonnyasztottak zsíron, dobtak bele törött paprikát. Ezzel meglocsolták a kásás tálban szétterített aranysárga ételt. Ha még volt, szalonnát is sütöttek a tetejére. Kenyérrel ették.

 

Megosztás a facebookon