Megtermelték a salátát, zöldségeket, majoránnát, majd a piacra elkészítették, felvitték Pestre, éjszakáztak, alkudoztak, s mikor hazaértek, kezdték elölről.

Édesapám épp katonaidejét töltötte Nagykanizsán. Ez a kép a ritka szabadságok egyikekor készült. Vonattal járt haza, ami Paksig jött. Benedeknél, a biskói révnél jött át a Dunán. Visszafelé egy kerékpáron mentek az átkelőig, majd édesanyám már egyedül jött vissza.

Akkor lakott édesanyám házbérben. Közben a földeken dolgozott, persze nagyapáim be-besegítettek neki. A lóval végzendő munkákat ők csinálták. A megtermelt árut, ami tavasztól minden idényzöldségre vonatkozott, ő is vitte hajóval Budapestre. Ha nem tudták pl. a zöldséget összecsomózni, a hajón még volt idő. A délutáni, esti hajójárattal indultak, hajnalban értek föl. Ott a rakparton már várták a hajót a hordárok, akik felpakoltak, s elhúzták a nagy kosarakat a Bosnyák piacra. Ha nem adóztak el, fenn kellett maradniuk. Ilyenkor mentek Lesnik néniékhez, ahol egy ágyat kaptak pénzért éjszakára. Több piacos is használta az ő ágyaikat.

Kovács nagyapám általában ment vele, hisz ő is vitte a saját áruját. Egyszer piac után, az asszonyok elhatározták, hogy bemennek az áruházba. Tyatya az épület szögletében vigyázott a holmijukra, s várta őket. Na, de milyen a nő, ha áruházba mehet?! Hát még akkor régen! Nagyon ritkán engedhették ezt meg maguknak. Világosban mentek be. Minden kivilágítva, volt sok látnivaló, az idő bent megállt. Hanem, amikor kiléptek, bizony már sötét volt! Szegény tyatya, már azon gondolkodott, hogy bizony őt ott felejtették. De, hogy vigye a sok cuccot magával a szálláshelyre? Az asszonyok épp jókor érkeztek! 

Poroczka nagyapám ritkábban járt föl, ment a mama.

A hajóra előbb berakták az árut, csak utána szállhattak fel az utasok. A hajó nyitott részében kucorodtak le. Nem volt ám kabin, vagy tető a fejük felett! Ha fáztak, összekucorodtak, az asszonyok a beliner kendőt a fejükre is kötötték. Nyáron, ha zivatar jött, a felső szoknyájukat borították a fejükre. Persze, beszélgetésre is jutott idő. Találkoztak a délebbről jövő árusokkal. Ismeretségek, barátságok is szövődtek.

Hazafelé természetesen sokkal rövidebb volt az út. A piacon árult pénzen ritkán vásároltak Pesten. Azt haza kellett hozni, hogy félretegyék, s jussanak ötről a hatra. Nehéz idők voltak.

Sok munka, lassú előrehaladás. De kitartóak voltak, s lassan előrébb jutottak.

Megosztás a facebookon