Gyöngyös bukrétások  télön. A zembörök nem fászhattak, no dé a léányok, asszonyok!

Gyűrűvétel

Gyűrűt vönni két helyön löhetött. Vagy Kalocsán, vagy Pakson. Kalocsára lovas kocsivaa, Paksra hajóvaa köllött mönni. Naná, hogy a kocsit választották! Aszt a zutcabelijek, mög amerre möntek, mindönki láthatta!

Ügön régön bisztos, hogy nem viseetek aranyat, nem vót rá pézük, de má a zötvenes, hatvanas évek közepitű a karika gyűrű mellé küves kísérőt is vöttek a fijatal embörök a mönyasszonyuknak.

A legényös házná ünnepi ebéddee várták haza űket. Tyúk hús levest, paprikást kakasbú, mög égy kis süteményt kerítöttek a zasztaara. Mögnízögették a zöregök a gyűrűket, löhet, kicsit sokaaták is a rákőrött pézt, de azér nem szótak.

Övés után átmöntek a lányékhó is, ahun má ügön várták, hogy lássák, mennyit kőtött a legény a gyűrűkre. No, ott is körbemutogatta a mosmá mönyasszony azokat.

Ezután követkösztek a hívatalos intézködésök.

A mönyasszony, vőlegény főmönt bejelöntközni a Kösségházára/persze sokkaa régöbben ezt nem köllött, mer még nem vót/, majd a tiszteletös úrhó.

A zezerkiláncszázas évek közepin Kalocsára is köllött mönni vérvizsgálatra, a lányoknak mög nőgyógyászhó is.

A templomba a lakodalom előtti 3 vasárnap kihírdették a házasulandókat. Ujankó igyeközött ott lönni a zistentiszteletön a zegész rokonság.

Közbe mind a két ház főkérte a vőfényit, mög a násznagyát, aki legtöbbsző a körösztapjuk vót nekik.

Ettű kezdve asztán mindig történt valami!

A zörömapát, anyát azéé ez a zegész nem váratlanú érte. Tutták űk aszt má, készűtek is rá állataa, borraa!

Megosztás a facebookon