No, hány aasó szoknya van a mönyecskén? Bisztos, hogy ölég hosszú annak a csipkés bugyinak a szára? Máma má eszt is mögnízheti a legény.

Most kaptam a képet Tóth Judittú, akinek a képön lévő nagyapja, Kocsi Lajos a zégyik régi vőfény. Na, ezidájig nem ügön tuttuk eeképzeeni, mijenök vótak a régi vőfényök. Köszönöm, hogy tovább athatom.

A búcsúsztatók után a vőlegény vőfényihő kerűt mögin a szó, aki eszt montta a mönyasszonynak:

No, hát jer velünk, törűd könnyejidet,

hiszön azok úgy is csak örömtű bétőtek.

Gyűjj és mondd utánam aszt a pici versöt,

amit én té hejötted most mondok csak mög.

 

"Bárcsak, mint e zóra, ujan csöndes lönne,

hátralévő pájám ujan könnyű lönne,

ujan szeretettee teene ee a zélet,

Isten segíccse a szerető szívet!"

 

Mostan mög a násznéphő szólok!

Mönnyünk égyütt Isten hajlékába,

ahun szent áldás után békesség réánk szálla.

Vezérőjje Isten a zégybe kelőket,

áldás halmozza ee mindön léptüket!

Útra kejjünk mosmá, csöndessen mönnyünk,

ezön a nagy úton Isten lögyön velünk!

Szívembű kívánom!

Elő mönt a két vőfény a fődíszítött botokkaa, kalácsos boros üvegökkee. A zesketés után égyik üvegöt a papnak, a másikat a jeddzőnek atták. Mögöttük a mönyasszonyt kísérte égy fijatal legény, utánuk a vőlegényt égy léjány. hátuk mögött a két násznagy, majd a koszorúsok. Mivee monttam má, hogy régön a zapák, anyák nem möntek ee a mönettee, így követkösztek a zasszonyok karonfogva, csoportokba, majd a zembörök csapatokba. Azok kezibe vót a borosüveg, amibű űk is ittak, de inkább a nízelődő emböröket kínáták mög. Hátú kísérte a mönetöt a két zenekar. Úszódon nem vót szokás csujjogatni, a mönetbe hangoskonni.

Régös-régön csak a templomba möntek. A zidő előre halattávaa asztán előszőr a Kösségházára, csak asztán a templomba.

Régön az úgy vót, hogy a zenekar abbahatta a muzsikálást, mielőtt a templom előtti térre értek vóna, majd innen való induláskó is csak asztán kesztek rá, mikó a teret eehatták.

Megosztás a facebookon