Ahogy ígértem, folytatom a lakodalmas vacsora bemutatását.

Következett a paprikás hús. A vőfény mögött az asszonyok ismét sorba álltak a forró tálakkal, amelyekben a tyúkpaprikás volt, de mint az előzőekben említettem, ha volt bátorsága  gazdának éjjel borjút vágni /amivel azokban az időkben minimum a börtönt kockáztatta/, akkor marhapörkölt is lehetett.

Íme a paprikás! Persze, nem akkor fényképezték.   

  Ismét megérkeztem uraim, sokára,

de merem mondani, nem jártam hiába,

mert oly étket hoztam valójábann

mely első az étkek sorában.

Ezen eledelért nagy próbát tettem,

egy szilaj bikával hét nap verekedtem,

kicsibe múlt, hogy a fogam ott nem hagytam!

De, oda se neki! Csak hamar legyőztem,

nosza, hevenyében a bőrét levettem,

ezen eledelt abból készítettem.

Megvallom uraim, ezt én is szeretem.

Itt a paprikás hús, uraim vegyék el,

Széles jó étvággyal kívánom, éljék el!

Persze, ha tyúkpaprikást főzhettek csak, mert olyan idők jártak, kissé keserű lehetett az emberek nevetése ezen a rigmuson.                          

Abban a korban vagy pörkölt, vagy töltött káposzta került az asztalra. Volt olyan lakodalom, ahol az engedéllyel levágott disznó felfüstölt sonkájából készült. Biztosan úgy is nagyon ízletes volt a frissen sült házi kenyérrel.

Töltött káposztánál így verselt a vőfény:

 Paradicsom kertből ismét megérkeztem,

mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem.

Mivel ott sokáig kertészkedtem,

szép, fejes káposztát bőven termesztettem.

Megvallom uraim, ezt én is szeretem,

mert belevágtam 12 tábla szalonnát

12 disznónak elejit, hátulját.

Keressék meg benne ki fülit, ki farkát!

Jó étvágyat kívánok!

 

A paprikáshoz, töltött káposztához bőven fogyott a friss kenyér meg a bor. A vőfény járatta szemét az asztalokon, s ahol kiürülőben volt a tál, már intett is a segítségeknek, akik azonnal cserélték a tálakat.

A gazda, gazdasszony vacsora közben körbejárta a vendégeket, kínálgatta őket, beszélgettek. Az örömapa hol itt , hol ott koccintott. A zenekar ekkor is hallgató nótákat húzott.

Itt érdemes megjegyezni, hogy a pörköltekhez nem készítettek köretet, és bár minden háznál tettek el télire savanyúságot, azt nem volt szokás a lakodalmi asztalra tálalni. 

A vőfény kezében már ott volt a sült húsos tányér.

 

 

                                                 

Megosztás a facebookon