Halász Lászlóné Varga Erika festménye

 

Ismeretlen nevű katona Uszódról

 

1944. őszén az iskolások az iskolakertebe mentek volna mákot vetni. Akkor jöttek először erre repülők. Az ismeretlen, nagy zúgásra mindenki megijedt, tanítók, gyerekek egyaránt. Elbújni nem volt hova, ezért bevágódtak az árokba, nem nézve, mekkora csalán nőtt abban! Nem lőttek rájuk.

 

1944. november elsejére jöttek be az oroszok a faluba. Mindenki félt.

Jöttek minden irányból. 

Hanyikon agyonlőtték Nemes Ferencet, Nemes Jani nagyapját. Beszéltek akkoriban minden félét, azt is, lehet, hogy nem is az oroszok voltak ezért a felelősek.

Temetni hazahozták. Ám gyülekezési tilalom volt, így a falu lakói egymást figyelték az utcákban, hogy ki ment már el, vártak egy kicsit, majd úgy indultak utána. Így szállingóztak ki a temetőbe. Ott se lehetett a koporsó köré állni, hanem elszórtan, ki-ki a saját hozzátartozója sírjánál várta meg a temetés, elhantolás végét.

A faluban nemzetőrség alakult, akik a Községházánál összegyűlve várták a katonákat. Volt egy idős ember, Nyárasdi Ferenc, aki tudott valamennyire oroszul, ő beszélt velük.

Az ideérkező katonákat házaknál szállásolták el. Nők is voltak velük, így azokkal együtt költöztették be őket.

Járták a falut, összeszedették pl. a kakasokat.

Egyik gazdasszony próbálta menteni jószágát, magyarázta, hogy fogja meg az orosz, mert ő nem tudja. A kakas közben beszaladt az ólba. A katona nem ment utána, félt, csapdába csalják, hanem az asszonyra fogta fegyverét, hogy hozza ki.

Az összerabolt kakasokat elvitték az egyik nagyobb házhoz, ott főzették meg a gazdasszonnyal. Evés előtt odaparancsolták a család gyerekét, kóstolja meg az ételt előttük. Ők is féltek.

A falu szélén, a "Páskomon" szálltak le az úgynevezett gólya repülők. 

Nagy hó esett, a falusiakat kiparancsolták oda havat lapátolni.

Innét akartak átkelni a Dunán, ez volt a terv. 

A falu Duna felé eső részét, a Duna utat, Pétervárt,Pándzsót kitelepítették, egészen a Zoltán Jani bácsi féle házig. Az ott lakókat a közeli utcákban helyezték el. Ekkor már a pincékben, bunkerekben kellett tartózkodni. Járni csak árnyékban járhattak, hogy a repülőkről ne vegyék az embereket észre.

Bunkert szinte minden háznál már korábban ásni kellett, lehetőleg a lakóháztól távolabb. Ezt ellenőrizték is. Volt, aki a trágyagödör mellé ásta, trágyával födte be.

A repülők az átkelés miatt aknázni kezdték a Dunát. Ekkor megtörtént, hogy belőttek a faluba is. Emiatt haláleset nem történt.

Aztán a haditerv megváltozott, nem jöttek többet a röpülők, majd az orosz katonákat is elvezényelték.

Maradtak utánuk a tetvek!

A gazdasszonyok befűtötték a kemencéket, majd a forró, de már nem égető térbe berakták a ruhákat. Így sikerült elpusztítani a kellemetlen vendégeket!

A falu lakói fellélegezhettek.

"Nem kímélte viszont a háború a református egyházközség harangjait. Ezúttal a kisharangot kellett beszolgáltatni. Ezt 1923-ban adományozta özvegy Dömötör Sándorné Simon Zsófia.

A 110 kg-os harang 1944. október 4-i levétele előtt 3 percig szólt a toronyban, majd a másik két harang szavával búcsúztatták el. Leszerelése után a templomban helyezték el felvirágozva, istentiszteleti keretek közt áldották meg. 

Később a harang Érdről került visszaszállításra, s felszerelték eredeti helyére." (P.Szabó Barnabás)

Megosztás a facebookon