Régen a lakodalmakat ősztől tavaszig tartották. A lakodalmak napja hétfő és szerda volt. Helyük a kitakarított istálló vagy szín, szobák, sátor.

A lagzit megelőző napon a közeli meghívott asszonyok, férfiak mentek segíteni.

Ekkor vitték a kosárban a lisztet, egy bögre zsírt, házanként 1-2 élő tyúkot, egy tányér száraz süteményt, ami pl. "fogkefe",habcsók, hamis mézes, linzer, később üres piskóta. Torta akkor még nem volt. Amelyik asszony tudott "pörkőtt cukrot" /Grillázs/ készíteni, az spirál formákra mintázta a csíkokat, abból a tányérra torta formát rakott, azt vitte. Ezeket a sütiket kiürített, papírral bélelt sublat fiókba öntözték, majd a lakodalom estéjén innét rakták tányérokra vegyesen.

A férfiak összehordták a sátorhoz való oszlopokat, ponyvákat, a sátor alját meghordták a falu szélén lévő homokgödörből homokkal, majd felállították a sátrat. Padokat ácsoltak deszkákból. A szomszédokból elhozták a kazánokat, bográcsokat, asztalokat.

A még korábbi időkben olyan is volt, hogy a nyitott konyhában a katlan elé erre az alkalomra falaztak tűzhelynek valót, amin a lakodalom napján nagy cserép fazekakban úgy főtt az étel, hogy körülöttük égett a tűz. Ezt az alkalmasságot a lagzi után lebontották. Micsoda íze lehetett ezeknek az ételeknek!

Mi idősebbek hallottunk arról, hogy volt olyan időszak, amikor engedély nélkül tilos volt disznót, birkát, borjút vágni. Persze azért a parasztember leleményes volt, főleg, ha még mersze is volt, ekkor éjjel egy megbízható komájával csak levágta amit erre az alkalomra szánt! Ám ebben a korban legtöbbször az ünnepi menüt tyúkokból, kakasokból állították elő, de azt is hallottam, volt amikor a töltött káposztát füstölt sonkából készítették. Nem lehetett rossz!!!

Az asszonyok ezen a napon a tyúkok levágásával, felpucolásával, kenyérsütéssel foglalkoztak. A kenyeret a gazda, a szomszédság kemencéiben sütötték. Könnyebb lett a helyzet, amikor a faluba költözött egy fiatal pékmester a családjával /Benke János bácsi/. Attól kezdve "csak" a dagasztás, kelesztés volt az asszonyi munka, de a kemence befűtése, a sütés már nem rájuk hárult.

A vendéglátást ezen a napon nem vitték túlzásba. Megsütötték a tyúkok vérét hagymásan, tojással. Friss házikenyérrel, pár pohár borral elégedett volt mindenki.

A munkák közben az asszonyok beszélgettek, pletykálkodtak, a férfiak iszogattak. Estére kelve már nótázásra is sor került. De mindenkinek sietnie kellett haza ellátni az állatokat, esetleg fejni, így túl hosszúra nem nyúlt ez a készülődős nap.

Megosztás a facebookon