A fiús ház vőfényéé volt ismét a főszerep. A gazdához fordult:

Jó napot kívánok tisztelt házigazda,

ki az ő vendégeit örvendezve várja.

Megjött az új vendég, szívesen vegyék hát,

bejövetelét szívesen fogadják!

A menyasszonyhoz fordulva mondta:

Jöjj be, ki e háznak mivel új vendége,

benned e családnak legyen szebb jövője.

Jöjj be és foglald el, mint megnyert várat,

Áldja meg az Isten általad e házat!

Éljen s virágozzon benne a békesség,

szentelje minden lépésed az ég!

Mindenkihez fordulva folytatta:

Legyen az Istennek dicsőség a mennyben,

szerencsével jártunk dolgaink végére.

Legyen az Isten vezérünk mindenben,

ami még hátra van, érjen véget szépen!

Váljék az ifjú párnak az eskütétele

lelkeink örök javára, üdvére!

Az Isten áldása szálljon fejükre,

és az őket néző kedves szülőkre!

Szívemből kívánom!

Ekkor kezdődhetett az igazi vigasság! A fiatalok már táncoltak is, lassan a menyecskék és a fiatal emberek is kedvet kaptak a tánchoz.

 

Itt volt egy szép szokás. 

Néhány tánc után a menyasszony elé hétköznapi kötényt kötöttek, amit teli raktak süteményekkel. Ő kiment az utcára a ház elé, ahol még sok kíváncsiskodó, lakodalmast néző tátotta a száját. A kötényéből a gyerekeknek süteményt osztogatott. Amikor mind elfogyott, bement, a kötényt levették előle, folytathatta a táncot.

 

Nem sok idő múlva a vőfény leállította a zenekart, közölte, hogy itt az idő átvonulni a lányos házhoz is.

Mikor átértek, ott minden ugyanúgy megismétlődött, mint a fiús háznál.

Késő délután, kora este a fiús ház vendégei, a menyasszony, vőlegény, valamint az összes koszorús visszamentek a fiús házhoz, ahova velük tartott az odatartozó zenekar is. Néhányat még táncoltak, ám elérkezett az állatok etetésének az ideje. Hazamentek ellátni azokat. Hát volt jövés-menés az már igaz!

Megosztás a facebookon