Az 1950-es évek közepitű terjett ee a fehér mönyasszonyi ruha, a szoknya ajjáig érő fátyollaa, mög a mönyasszonyi csokorraa.

Ekkó má a vőlegényön sé csizma, csizmanadrág, melegüng, mellény, kabát, vót, hanem öltöny, cipővee. Ezt a képet az újabban főtőtött kincsök között talátam. Köszönet érte.

A zöltönyt vagy Kalocsán csinátatták, vagy Paksra möntek át hajóvaa, mivee röndös közleködés vót. Jobban kézre is esött, hiszön pijarcra  is átjártak, tutták mejik a jó szabó.

Máma má csak a heje van mög a kikötőnek, mög a zemlékejinkbe ének a hajók, a Kossuth, a Rákóczi stb. Simon Laci tötte közzé gyűteményét, ez a kép abbú való.

Szóvaa, mindönki főőtözött ünneplőbe, úgy möntek a lányos vagy a fijús házhó. Addigra odaértek a muzsikások is. Úszódon legtöbbsző fúvós zenekarok zenétek, de akatt citéra, sőt benedöki cigány zenekar is./Űk vótak a Csicsójék/.

A vőfény fokta a hosszú nyakú totyakos üvegöt tele bórraa, amire égy asszony ráhúszta a kerek kúcsos kalácsot dísznek.

A többi embör kezibe is kerűt égy-égy boros üveg, hogy majd a hosszú úton szomjukat óthassák, a nízelődőket kínáhassák.

Megosztás a facebookon