A régi idők mosása otthon kezdődött

 

Tóth Julianna /Szabó Anikó anyukája/ és Balaton Irén

 

 

Régen a ruhanemű férfiaknak a fehér bő gatya, fehér inggel, sötét egyenes köténnyel volt. Az asszonyoknak, lányoknak a sok szoknya alatt a fehér "pöndő", a fehér pamutos vászon ing bizony a nyári munkák közben gyorsan bepiszkolódott.

De mosni nem lehetett minden héten, mert az időigényes, nagy munka volt!

Erre tavasztól őszig havonta egyszer volt lehetőség. A piszkos ruhát viszont cserélték tisztára.

Hova tették, hogy mosásig ne szagosodjanak azok be?

A kamrákban erre a célra volt két rúd felkötve a mennyezetre. Egyikre dobták a fehér ruhákat, másikra a színeseket.

Nyáron a mi falunkban a mosás otthon kezdődött, ám a Dunán folytatódott. 

Télen csak otthon mostak.

Először nagy bográcsokban melegítették a kútból húzott vizet.

Melléje mosószék lábakra tették a nagy fateknőt, no meg a fából készült lúgzót.

A meleg vízbe belemártva átszappanozták házi szappannal a piszkosabb részeit a ruháknak, megdörgölték. Innét átrakták szépen egymásra a lúgzóba.

A ruhák tetejére hamvast, ritkán szőtt vásznat terítettek.

A bográcsban forró vízbe szappant daraboltak, lúgkövet dobtak.

Előzőleg említettem talán, hogy a szilfából is készítettek hamulúgot, bár ez a fák fogyásával, valamint a dunai hajósok által hordott lúgkő elterjedésével megszűnt.

A lobogva forró vizet rámerték a ruhák tetejére. Ebben áztak, párolódtak, fellazult a piszok. Bizonyos idő elteltével a vizet leengedték, ismét forralták, merték. Ezt egy nap akár háromszor is ismételték.

Varga Maris  és Böske néni

 

A kilúgozott ruhákat kicsavarták, fehér ruhás kosarakba helyezték.

Ha volt otthon fogat, arra felpakolták a kosarakat, mosószékeket, súlykoló fákat /súkokat/, s indultak a Dunára mosni.

Ahol nagyobb volt a család, béres is volt, ott mosóasszonyokat is fogadtak, ám a gazdasszony a lányával, menyével akkor is ott volt.

Előfordult, hogy nem maradhatott otthon a kocsi a lovakkal, akkor mindent tragacsra pakoltak, s úgy tolták le a vízhez.

Ebben az esetben szerencse volt, hogy Uszód szinte a folyó partja mellé települt!

Kommentek
  1. Én