Régi uszódi képeslap

 

 

Falunkban a zsidóság viszonylag későn jelent meg.

"A letelepedő népesség főleg a kereskedelemben és a különböző vállalkozásokban találta meg a maga hivatását.

A kereskedés, bolttartás joga a kései feudalizmus korában a városokban, falvakban földesúri haszonvételnek számított. A földesúr nem kereskedett, nem üzemeltetett boltot.Gyakran a jogot a faluközösség vette át árendába. De a közösség sem folytatott kereskedelmi tevékenységet. Itt jöttek a betelepülő zsidó vallású családok a képbe.

A zsidó, mindennapi szóhasználatban boltost, kereskedőt jelentett a közösség szemében. Mezőgazdasági termékeket vásároltak fel, kereskedtek vele: gabonát, gyapjút, állatbőrt, fát.

Az 1840. évi törvénycikk megjelenése után, a 19. század /1800-as évek/ közepén rövid idő alatt megnőtt a zsidó kereskedők, lakosok száma."                   ( Bárth János nyomán)

 

Régi jelenlétükre Uszódon bizonyíték a "Szénáskert" mellett lévő nagyon régi zsidó temető, amit az Önkormányzat tart rendben. Érdemes megnézni, végigtapogatni a kövek véseteit. Régmúlt korról, régen élt emberekről mesélnek.

Valamikor idetartoztak közénk, csakúgy, mint amely családok itt éltek 1944-ig.

Róluk a következőket tudtam meg:

Egyik Hahn /Hán/ család a Hősök terére néző, sarkon álló, valamikor a piactér volt előtte, már régen lebontott házban lakott. Itt volt egy bolt,  a családfő gabona felvásárlással, kereskedéssel is foglalkozott.

A másik sarkon Hahn /Hán/ Dezső lakott a családjával, a mai gyógyszertár épületében. Ő gyógyszerész volt, s a patika is az épület része volt, mint ma.

Hermann Zsigmond boltot üzemeltetett, ahol ma Felnagy Kari lakik.

Hermann Miska szintén boltos volt. Az üzlete az Árpád utcában, ahol ma Tímár Zoli lakik.

Bechék szódások voltak, méteráru boltjuk is volt. Felnagy Kari házával szemben, ahol ma Somodi Katiék laknak a Széchenyi utcában.

A Fő utcán /ma Szabadság utca/ Fischl Manó családjának volt boltja, ahol ma H.Simonné Ilon néni lakik, valamint szemben kocsmájuk, ahol Moravecz Editkéék laktak, a buszmegállónál. Az ő fiuk volt Lázi Miklós. A II. világháborúban katonaként szolgált. 

A zsidó kántorék nevét nem tudtam meg, csak így emlegették őket. A Hábi köz végén laktak házbérben, abban a házban, ahol régen Boldizsár Gabi bácsiék. Volt két lányuk, akik a falusiaknak való ruhákat varrták.

A "zsidó templom" a mai Deák Ferenc utcában állt. Itt laktak később Bógáncs Rózsikáék.

A kép csak illusztráció, nem uszódi zsidó gyermekeket ábrázol.

1944-ben Kalocsán gyűjtő tábort hoztak létre, ahova a környék zsidó családjait szállították.

Az uszódiak kint dolgoztak a határban, amikor lovas kocsikkal, a földes úton vitték ezeket a szegény embereket oda. Ott ültek idősek, felnőttek, gyerekek, akikkel eddigi életük minden percén osztoztak. Mégsem volt szabad még integetni sem nekik, nemhogy szólni hozzájuk, mert azt mondták, aki megteszi, azt közéjük vágják. 

Soha többé nem látták őket.

Lázi Miklós, aki, mint már írtam,  katonaként töltötte a háborús éveket, jött haza egyedül. Ám, mivel senki nem volt már a közösségéből a faluban, hát elment. Nem tudni hová. Többé nem jelentkezett.

 

Megosztás a facebookon