A képeket Janó Ákos készítette 1964-ben egy uszódi lakodalomban. Kiskunhalason a Thorma János múzeum tulajdonában találhatók.

Darabolják a levesben egészben megfőzött tyúkokat a lakodalmi vacsorához.

/Janó Ákos 1964./

 

Kara: régi falu volt Dunaszentbenedek és Uszód között, a fő úttól beljebb. Már z 1700-as évek elején kiürült, lakói a szomszédos két faluba költöztek, de legtöbben Benedekre. Már az 1700-as évekre eltűnt. Csak szántáskor fordított ki maradványokat az eke. Amikor a mostani temetőt a falu határában kijelölték, az a Kara irányába került. Ezért mondják arra, aki meghalt, eltemették, hogy kivitték a Karára. 

Kis-Kőgyes: Nagyobb gödör, ami a Duna vízállása szerint időnként megtelt vízzel. Állítólag a falu házainak építéséhez hordták ki belőle egykor a földet. A mellette használt kiskerteket is ezen a néven emlegetik.

Nagy-Kőgyes: Keletkezése talán éppen úgy zajlott, mint a Kis-Kőgyesé. Ám ez volt egyúttal a falu egyik természetes vizeinek gyűjtőhelye is. Mindig volt benne víz. Nyáron libákat hajtottak rá, fürödtek is benne, télen még korcsolyáztak, csúszkáltak is rajta a gyerekek. Később halat tenyésztettek egyik részében. Még ma is ez a rész halastóként működik. Többi részét feltöltötték, s a Báthori utca ezen oldalán új házak épültek.

A vacsorát készítő asszonyok a sátor alatt.

/Janó Ákos 1964./

 

Kobolya: a Duna árterületén keletkezett gödör, amiben áradás után is víz marad, illetve föld alatti visszaszivárgás miatt nem szárad ki. Felénk, a Duna mellett, minden ilyen gödröt kobolyának neveznek. Kenderáztatásra, lóúsztatásra is használták. Gyakran olyan mély víz volt benne, hogy említenek eseteket, amikor bele is fulladtak.

Kopostyán: "Ott égy hajlat van, oszt tavasszaa, áradáskó főfakad ott a víz."

Lapistó: régi térképeken még Lapos tóként említik. Ez volt a falu másik természetes vízlefolyója, gyűjtője. Ide is libákat hajtottak fürödni a gyerekek, persze ők is meg-megbuggyantak benne. Kb. 70-75 éve még néha olyan mély volt, hogy kisgyermeknek veszélyt is jelentett.

Mosó-part -Pándzsó: Az első nevét azért kapta, mert idejártak régen az asszonyok mosni. A faluból a Dunára ezen az utcán is ki lehet jutni. A töltésnél ér véget a Kinizsi utca. Erre a területre ma is használjuk a Pándzsó nevet, melynek eredete nem ismert, jelentése talán sűrű, keszekusza lehet, mivel itt régen sok kis ház állt sok apró telken nagy összevisszaságban.

Nána: Valamikor Vigyázázó Sándor és Ferenc tulajdona volt. Csárda is volt itt. A csárdát Beliczai Andor nyugalmazott főszolgabíró pusztíttatta el a Magyar Tudományos Akadémia részéről.? Ekkor Nána az Akadémia birtokába került, mert a Vigyázó grófok "ráhagyták".

Paksi-köz: "A Kántor-körösztné eevezető út a Biskóji réhő mögy, amarra mög Kalocsa felé." Ezen az úton közlekedtek, míg a mostani út meg nem épült, a Duna mellékiek Kalocsára, azok meg Paksra.

Páskom: legelő volt. Sokáig szeptember 1-én itt tartották az uszódi vásárokat is. Ez országos állat és kirakodóvásár volt. 1956-ban még megtartották, én "karonülőként" még voltam kint.

Kuglófsütőkben a kuglóf. Az összehordott kazánon a gazdájának a monogramja.

/Janó Ákos 1964./

Pislogó-Pislogató: Ez a berendezés szabályos felvillanásaival a hajóforgalomnak fontos része. Ezt nevezik pislogónak, de a körülötte levő területre is átvitték a nevet.

Proletár földek: "Polétároknak" mondják, 1918. után az uszódi nincstelenek kaptak az egyházi birtokból kevéskét. Újmajorból 50, Nánából 20 holdat.

Rángató düllő: Ez Pálföldéhöz tarozott. Igen agyagos, nehéz munkálatú föld volt." A lovaknak rángatni köllött a zekét, símán, röndössen nem tutták húzni".

Selyek: Nagyobb részben lapályos föld. Leginkább kukoricát termeltek rajta, mivel azt tavasszal akkor is lehetett vetni, ha korábban még állt rajta a víz.Itt folyik a Selyek ér, amit az 1930-as években csatornává mélyítettek. Róla kapta a terület a nevét. Volt itt egy kiemelkedés, amit Selyek szigetnek hívtak. Ezt még árvíz idején se öntötte el a víz.

Megosztás a facebookon