Krekó László képén látszik, a kőoszlopos tornác, a gangfallal. Voltak szögletes kőoszlopok, de sokkal régebben, vagy szegényebb háznál faoszlopok"szarkalábak" tartották az ereszt, sőt hiányozhatott a gangfal is. A ház helyiségei földesek voltak, amit gyakran kellett átkenni a megfelelő anyagokból összekevert sárral. Engem még ugrasztott nagyanyám kis lapáttal, ha elment egy lovaskocsi az utcán! Igen, ennek a keveréknek a lótrágya fontos alkotórésze volt! Ilyen házakban éltünk, ilyenbe ment haza a vendégsereg a templomból. Édesanyám házilag készített likőrt, azzal fogadták őket. Ott már meg volt terítve. Az asztalok "méteres" papírral beborítva, ugyanígy a padok is. Paraszti családoknál ismeretlen volt az étkészlet, így nem is tudtak törekedni a teríték harmóniájára. Lapos tányért nem használtak. A mélytányérok mellé kanalat, villát, kést már tettek. Sokkal korábban kés nem került az asztalra.

Minden háznál akadt azért egy-egy szebb tányér is a fehérek mellett. Csak ilyen nagy alkalomkor tették asztalra! Ezekből fogyasztották a levest, pörköltet. A rántott húshoz, mivel még  nem volt szokás a lapos tányér, gyorsan összeszedték, elmosogatták, eltörölték, majd újra terítettek vele. Így történt a villákkal is. Szalvétát még akkor nem tettek a terítékhez.                                                             

 

 

Hasonló tálakban tálalták a levest, ezektől kisebbekben a pörköltet, köret nélkül, de már savanyúságot is adtak mellé, s természetesen friss házi kenyeret. Jól csúszott az ételre a bor, fröccs, már néhány üveg sör is akadt.

 

 

Gránit kancsó, szőlőmintás pohár, csatos sörösüveg

 

A szódát a faluban Mácsai János bácsi töltötte. Gyerekkoromban micsoda látványosság volt nekem, ha nézhettem!

Megosztás a facebookon