Öreg Tamás Bálint
Ima a lövészárokban
"Az Úrra néztem szüntelen, mert jobb kezem felől van, meg nem rendülök.
Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem, testem is biztonságban lakozik"
(16. zsoltár 8-9. vers)
Mint a vándort az esti harangszó, úgy keres fel engem gyermekkori társam, az éneknek szava:
"Lelked előtt hová mennék, holott elrejtve lehetnék?
Előtted hova szaladjak, Égbe menjek, ott talállak.
Ha ágyamat vetném a sírban, ott látnálak téged legottan.
Ha a hajnal szárnyát venném és az égre emelkedném és elrepülnék
nagy messze, a külső tenger szélire: ott is meglelnél Uram! engem,
kezedet el nem kerülhetném."
Szuronyos katonák között Varga Tímea dédapja
Az ég a te trónod, a föld a te zsámolyod, a lövészárok a te lábadnak nyoma. Óh, de itt a halál tanyáz! Golyó, golyó után süvít, keresve kit elejtsen, de jól esik hinnem, hogy nekem egyik sem árthat, mert Te itt állasz mellettem, rajtad az oltalmad, hogy engem befedjen!
Mi lehetett a rangja és vajon ki ő? De biztos, hogy uszódi volt.
Istenem, tedd erőssé szívemben a hitet, hogy akik te benned bíznak, meg nem csalatkoznak, nem lehet bántalma, kinek Te vagy az oltalma! Hogy így, mint az égi haza gyermeke, teljesíthessem kötelességemet földi hazám iránt is, hogy a veszély és halál vissza ne tartson kötelességem teljesítésétől, de legyek mind a két hazámnak hű és engedelmes fia. Amen.
Ő ugyanaz? Ráismer valaki? Mert ő is uszódi?
Utaid Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem,
Te ösvényidre taníts meg, kiken intézd menésem.
És vezérelj engemet a Te szent igaz Igédbe,
oltalmazd életemet, mert benned bízom Úr Isten.
(25. zsolt. 2. vers)
Megosztás a facebookon