Ezök a régi esküvőji képek, nem a lakodalom napján készűtek, mint manapság. Utánna, amikó ráértek a fényképészhő mönni, főőtösztek mögin szépen, aszt vagy Kalocsára, vagy Paksra möntek.

Ezön a képön a vőlegény ügöncsak díszös ruhába van! Kalocsán, mög a szálásokon má úgy mondanák: picös!

A mönyasszony kezibű nem hijányozhat a csipkés szélű kendő, ami abba a régi időbe a csokrot hejöttesítötte.

A lakodalom előtt készülőnni möntek a legközelebbi szomszédok, rokonok. Ez a szokás tartotta magát a a kétezres évekig, de azúta má csak röndöl a gazda, utána mög fizet. Mejik segíccségtű löhetne eevárni, hogy a szombati lagzi mijatt, má csütörtöktű szabaccságon lögyön! A gazda feje sé fáj, hogyan elégíccse ki a segíccségöt étellee, itallaa.

De azokba a régi időkbe ősztű tavaszig ráértek, mög, mint má említöttem, nem nagy lagzikat tartottak. Vót, hogy eefértek égy szobába, vagy köllött még a féször is. Ha jó idő vót, sátrat is állítottak.

A lakodalom előtti napon a zasszonyok garabóvaa möntek a lakodalmas házhó segíteni. Töttek bele lisztöt, bögrébe zsírt, tojást. Mindön háztú vittek égy élő tyúkot. Ezzee segítötték a gazdájékat.

A fehérnépek a tyúkok lévágásávaa, főpucolásávaa foglaakosztak.

Összehorták a szomszédbú fehér ruhás kosarakba a tálakat, méjtányérokat, poharakat.

A zembörök innen-onnan hoszták a sátorhó, ha köllött, a zoszlopokat, ponyvákat, aszt főállították.

Dészkákbú asztalokat, padokat ütöttek össze.

Ijen kevés embörnek kifőszték a lakodalmat baromfibú. Ritkán birkát azér vágtak. A zezerkiláncszázas évek közepin, mikó engedéj köllött a vágáshó, éjjee, titokba a gazda égy segíccségge esetleg lévágott égy kisebb disznót, ha mert.

A férfiak persze munka közbe iszogattak is, délután má nótásztak.

A vendéglátást ezön a napon nem vitték túlzásba. Mire mindönnee eekészűtek, mögsütötték a tyúkok vérit hajmásan, tojássa.

A zesti ötetésre mindönnee végesztek, hazamöntek.

 

Megosztás a facebookon