Lakodalmi vacsora- sült hús

Előző bejegyzésemet ott hagyta abba, hogy a vőfény kezében már ott volt a sült hússal telt tányér, mögötte sorakoztak az asszonyok teli tányérokkal.

No, de hogyan is készült akkor Uszódon ez a sült?

Emlékszünk még, hogy a vacsorához a húsleveshez egészben tették fel főni a bográcsban a tyúkokat, az aprólékokat a levessel tálalták. Az egész megfőtt tyúkokat feldarabolták. Sok apróra vágott fokhagymát zsírban megpároltak, a tyúk darabjaira öntötték, majd borsozták, összeforgatták. Ezután tányérokra rakták, hogy a tyúk minden részéből jusson a tányérra.

A vőfény  így verselt:  

Meghoztam a kakast, egész tarajával,

pedig még tegnap is kapirgált a szomszéd tyúkjával.

De hát most szegénynek forró érte a nyakát,

a szakács asszonyunk ki is tépte tollát.

El is van készítve, meg is van már sütve,

aki ebből eszik, nem lesz baja tőle!

Jó étvágyat kívánok!

 

Köretet ehhez a fogáshoz sem tálaltak, csak kenyérrel fogyasztották.

 

A sült hús után a segítségek ügyesen letakarították az asztalokat. Két férfi, vagy asszony vitt egy ruháskosarat, a harmadik asszony beleszedte a tányérokat, másik kettő összeszedte a kanalakat, villákat. A poharakat még az asztalokon hagyták. 

A használt edényeket/ a csetröst/ kihordták a mosogató asszonyokhoz, az udvar félre eső részére. Nem volt könnyű dolguk, hisz a vizet a kútból húzták, bográcsban melegítették. Nagy vajlingokban mosogattak, fehér ruhás kosarakba borogatták a toszta edényt.

Mosogatónak legtöbbször ugyanazt a szegényebb asszonypárost hívták, akiről tudta a falu, hogy tiszta munkát végeznek, ügyesek, megbízhatóak. Lehettek ők cigány asszonyok is. A munkáért pénzt és ételcsomagot kaptak.

A vacsorai edény elmosogatása után ők haza mentek.

Hátra volt még a sütemény. A vőfény így verselt:

Megjelentem ismét, ha vártak, ha nem,

azt akarom, hogy dicsérjék a nevem.

Ne mondják, hogy ilyen-olyan lusta voltam,

éheztek, én pedig az időt raboltam.

Én édesanyámnak kedves fia vagyok,

szerencse csillagom most is szépen ragyog.

Üres kézzel jönni engem sose láttak, 

nincs is baja velem a szakácsnak!

Még meleg is egészen, meg is van cukrozva,

van itt rétes, béles, diós, szőlős, túrós, mákos,

cukros sütemény, kifli is lekváros.

Kinek mákos köll, az vegyen mákost,

ki lekvárost szeret, vegyen lekvárost!

A gusztusra nálunk senki törvényt nem szab,

olyat vösz mindönki, amilyet kap!

Jó étvágyat kívánok!

 

A sütemény után a férfiak kihordták a helyiség közepéről az asztalokat, padokat, csak a széleken maradt néhány, ahol boros üvegek, szóda, poharak maradtak, majd kezdődhetett végre a tánc!

Táncoltak koszorúban, párosan, lekérték a férfiak a nőket, cseréltek. Csárdásoztak, keringőztek, tangóztak.

Aztán, hogy ne legyen unalmas a dolog, kezdődött a párnatánc.

Vegyesen körbeálltak, a a kör közepére egy menyecske perdült kezében magasra tartott cifrával hímzett kispárnával. A zenészek csárdást húztak. A menyecske egyszer csak egy legény/férfi elé a földre tette a párnát, arra mind a ketten rátérdeltek, megpuszilták egymást, majd a legény vette kezébe a párnát, ment a kör közepére, a menyecske meg beállt a helyére. Na, ezzel elvoltak jó ideig, hisz figyeltek arra, hogy mindenki sorra kerüljön!

Majd ismét párokban táncoltak, ha elfáradtak, leültek a padokra, a zenészek néhány hallgatót húztak, amit a vendégek is énekeltek. Így mulattak kb. éjfélig.

Kommentek
  1. Én